Az évek során fotós túrák szervezésével foglalatoskodtam. Sok mindent láttam és rengeteg hihetetlen fotó elkészítésében segítettem embereknek. Az ügyfeleim gyakran kérdezik hogy kell jól csinálni az „utifotózást” – hiszen ez alaposan különbözik más fotózásoktól – úgyhogy összeállítottam egy listát azokból az alapvető tanácsokból, amelyeket mindenkinek fejben kellene tartania amikor fotóstúrára vagy tanfolyamra, kurzusra indul. Ez tehát a 7 alapvető lecke.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

  • A kiváló utifotózás nagyon sok tervezést igényel, úgyhogy szánj rá időt

  • Ha a lehetőség, amire vágysz nem adódik magától keress bármilyen, vagy még inkább kutass fel minden opciót

  • Bármilyen képet készítesz is ne ragadj le a fotó „a megfelelő” módon történő megformálásánál

  • Szokj hozzá ahhoz, hogy közel kerülj a témádhoz, lépj be a fizikai terébe

  • Ne viselkedj úgy, mint egy turista

  • Ne viselkedj úgy, mint egy hivatásos

 

A NAGYSZERŰ UTIFOTÓK GONDOS TERVEZÉST IGÉNYELNEK

Vannak kiváló fotók, melyek első ránézésre spontánnak tűnnek, de az igazság az, hogy a majdnem minden nagyszerű fotó idő befektetés és jó tervezés eredménye, nem csak egy szerencsés kattintásé.

Egy kép tervezésekor vegyünk figyelembe mindent, vizsgáljuk meg hogy a fény merről érkezik, hogy vetül a témára, hogy változik egy vagy két óra leforgása alatt. Figyeljük a látványt, lássuk meg ki jön és megy, hogy mutatnak a háttér előtt és hogy vajon ez a háttér-e az, amit akarunk. Muszáj mindezekre odafigyelni, hiszen az ördög a részletekben lakozik. Ugyanonnan jönnek az emberek és ugyanoda mennek? Vagy a mozgás ennél kaotikusabb? Időre van szükség ahhoz, hogy felismerjük az ismétlődéseket a mozgásukban. Egyidejűleg érdemes figyelni a fény „viselkedését”, meghatározott módon játszik-e a felhőtakarónak köszönhetően, olyan módon ami percről percre nagymértékben változhat?

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Sok esetben – így történt ez például amikor Kínában, a Li folyónál jártam a China Photo Tour-ommal  – előfordul hogy megtalálom a helyet, amelyet le akarok fotózni és akár egy vagy két órát is eltöltök azzal hogy figyelek és várok. Lehet, hogy a kép összejön ezalatt a két óra alatt, de lehet hogy vissza kell mennem másnap hogy megkapjam a képet úgy, ahogy én akarom.

 

LÉGY KREATÍV, A LEHETŐSÉGEK OTT TEREMNEK AHOL A LEGKEVÉSBÉ SZÁMÍTASZ RÁJUK

Néha előfordul, hogy olyan fotóval szembesülsz amit lehetetlen elkészíteni. Ha ez történik akkor elérkezett az idő arra, hogy bevessük a kreativitásunkat. Az utifotózásra különösen igaz, hogy látvány majdnem soha sem pontosan az amit akarunk. Körbe kell járnunk a helyet hogy lássuk mennyiben változik a történet a pozíciónktól függően. Meg kell látnunk milyen tárgyak vagy témák válnak hirtelen fontossá vagy tűnnek fel miközben korábban ezek nem voltak nyivánvalóak. Az is lehet, hogy ténylegesen másznunk kell hogy az adott téma fölé vagy alá kerüljünk, vagy várnunk kell – ahogy az első pontban is említettem – hogy meglássuk a fény hogy változtatja meg a kompozíciónkat.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Emlékszem egy szituációra amelyet nemrégiben éltem át az egyik Nomad Xpedition fotós túrámon Lalibela-ban, Etiópiában. Egy kőtemplomban voltam éppen, melynek összesen egy fényforrása volt – egy kintről érkező és egy adott pontra beeső keskeny fénysugár, természetesen az adott pont volt amelyet én akartam eredendően. Hosszasan kellett változtatnom a helyem megpróbálva a templom peremei körüli gyertyák igen halvány fényét felhasználni ahhoz, hogy megkapjam ettől a fénysugártól azt, amit akartam.

 

NINCS OLYAN, HOGY „A JÓ MÓDSZER” A KÍVÁNT FOTÓ ELKÉSZÍTÉSÉRE

Fotós túráim során gyakran kérdezik tőlem, hogy „most milyen zársebességet használjak?” vagy „azt hiszem kissé homályos lett, újra csináljam?”. Számít ez? A válaszom mindig ugyanaz: attól függ milyen történetet akarsz elmesélni a képpel.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Nincs olyan, hogy „a megfelelő módszer” a kívánt fotó elkészítésére. Két, azonos szituációval találkozó ember egymással homlokegyenest ellenkező módon dönthet technikáról és döntésekről. Úgyhogy ne ezt kérdezd magadtól „hogy csináljam”, hanem azt „mit is akarok csinálni”. A mozgás érzését akarjuk kelteni vagy egy álomszerű atmoszférát? Ez esetben alacsony zársebességet kell használunk. Meg akarjuk fagyasztani a pillanatot az időben? A kép a saját személyes meglátásunkból fakad. A melletted álló és ugyanazt a témát fotózó embernek egy kis életlenség hibának tűnhet, ugyanakkor a te elképzelésed számára ez a kis életlenség fogja megadni a képnek pontosan azt a légies hangulatot amit meg akarsz jeleníteni.

Ugyanezen okból ne töröld azonnal a véletlenszerű vagy „rossz” képeket. Előfordulhat hogy kis munkával az a kis elmosódottság a főszereplő körül vagy az elmosódott háttér fogja  hozzáadni a képhez pontosan azt ami a teljes kompozícióhoz szükséges volt.

 

FONTOS KAPCSOLATOT TEREMTENI AZ EMBEREKKEL

Az utifotózás természetes velejárója az emberekkel történő interakció. Ha embereket próbálsz fotózni és ezáltal az életet általában akkor a legfontosabb a képek szereplőivel történő kapcsolatba lépés. Nem tenni ezt nemcsak tiszteletlenség azokkal szemben akiket fotózni akarsz, de ráadásul nagy valószínűséggel nem is fogod megkapni amit akarsz ha nem alakítasz ki valamilyen kapcsolatot.

 

  • Mindenek előtt mosolyogj! Nem kell ennek nagy mutatványnak lennie, csak próbának. Még ha minden rosszul megy is, még ha az egyeztetett alany nem is jön el vagy ha félreértettétek egymást azzal, aki téged szállít nevess egy kicsit és mosolyogj. Oldja a szituációt és azt az érzést kelti az alanyodban hogy a probléna vagy a fotó nem is olyan hű de nagy dolog.
  • Tanulj meg néhány szót a helyi nyelven! Mutass némi erőfeszítést még akkor is, ha viccesen fog hangzani ahogy próbálkozol. Egy fotóstúrám alkalmával India déli részén megtanultam néhány szót Gujarati dialektusban, csak egy köszöntést és néhány hasznos szót mint például „Abayoo” (itt) és „seedah” (egyenesen előre). Ezek csodákat tettek abban az értelemben, hogy közelebb vitte azokhoz az emberekhez, akiket fotózni akartam.
  • 7 alapvető lecke az utifotózáshoz
  • Létesíts szemkontaktust, ha a helyi kultúra megengedi ezt. A szemkontaktus a legtöbb esetben a tisztelet jele, és amennyiben nem beszéled a nyelvet emlékezz arra, hogy a szem a lélek tükre. A szemkontaktus lehetővé teszi a másik ember számára hogy felmérjen téged és megmutatja, hogy nincs titkolnivalód. Ha csak néhány szót és kifejezést ismersz, akkor egy ilyen gesztus sokat segíthet.
  • Ne tarts még attól sem hogy megfogd egy idegen kezét. Míg a nyugati kultúrákban nem annyira megszokott a fizikai kontaktus a világ számos pontján ez igy módja a kapcsolatteremtésnek.

 

NE FÉLJ KÖZEL KERÜLNI

Ahogy az imént mondtam a szem a lélek tükre és a portré fotózásban sokszor kell közel, akár intim közelségbe is kerülni. Néha térden állva készülnek az igazán jó képek. Engem mindig nagyon zavar, amikor egy turistát látok valaki fölött állni amint éppen képet készít az alatta ülőről. Sokkal tisztelettudóbb és sokkal jobb képet eredményez ha leereszkedünk a kép alanyának szintjére. Fizikailag közelebb visz, de egy jó utifotós nem enged semmilyen kellemetlen érzést maga és a legjobb fotó közé.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Ugyancsak feledkezzünk meg a hosszú objektívekről. Ezek ugyanis csak távol tartják az embereket. Egy hosszú lencse és az ilyen fajta távolság nem fog olyan fotót kreálni ami túl sok érzelmet visz át. A fix objektívek lesznek a legjobb barátaid, arra fognak késztetni hogy megközelítsd a témát, legalább annyira figyelj oda a teljes képre és hogy rászánd a fotóra a szükséges időt.

Úgyhogy kerülj közel és nézz az emberek szemébe. Garantálom hogy a fényképezésed fejlődni fog.

 

NE VISELKEDJ ÚGY, MINT EGY TURISTA

A turisták azért csinálnak képeket mert kényelmesek. Ha igazán jó fotót akarsz csinálni kezd el rászánni az időt és járj körbe. Ha van egy hely ami kényelmes az azt jelenti hogy az ebből a pozícióból készített fotó közhelyes lesz – minden turistának lesz egy ilyen képe. Úgyhogy találd meg a legjobb fényeket és sétálj hegynek fel, amerre úgy tűnik senki sem jár. lehet, hogy a fény kevésbé lesz jó, de várj néhány percet hogy meglásd mi változik. Egy kicsivel több erőfeszítés ráfordítása biztosítja azt hogy megkapd azt a fotót, amilyen senki másnak nincs.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

És menj át a túloldalra. Emlékezz arra, hogy az utazási irodák általában a kényelem és könnyedség köré szervezik dolgaikat.

Minél távolabbra barangolsz annál valószínűbb, hogy valami eredetihez jutsz és ezáltal sokkal, sokkal jobb fotókhoz.

Igyál egy teát a helyiekkel egy helyen ahol nem látsz más turistákat.

 

NE VISELKEDJ ÚGY, MINT EGY HIVATÁSOS

Általánosságban: ne „dolgozz”. Ne erőltesd magadra hogy fotókat készíts csak mert kamera van a kezedben. Egyszerűen fényképezz akkor, amikor úgy gondolod ez a megfelelő alkalom. Koncentrálj napi egy jó fotó elkészítésére, semmi kevesebbre, semmi többre. Ha egynél több jön ki az főnyeremény, de ne ez legyen a célod. Ha ugyanis ez lenne, akkor elkezdesz sietni, vagy kényszeríteni magad és ennek eredményeképp a fényképezésed sínyli meg. Úgyhogy szánj rá időt és csak nyugalom.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Időről időre előfordul hogy a tanfolyamaimon kapok egy-egy profi fotóst aki küzd azzal hogy eladható fotókat készítsen. Ha tehát beragadtál az remek lehetőség hogy emlékeztesd magad nem kell produkálnod, produkálnod, produkálnod, illetve arra is hogy visszaemlékezz mi hozott eredetileg a fotográfiához. Csináld meg a képeket amiket akarsz, ne aggódj csak azért mert ezeket a képek a kollégáidnak nem feltétlenül tetszenek vagy mert azt gondolod nem eladhatóak.

Folyamatosan új, izgalmas uticélokat keresek. Ha szeretnél többet megtudni a China Photo Tour-omról vagy szeretnél velem jönni más egzotikus célállomásokra akkor nézz rá a tanfolyamaimra a www.nomadphotoexpeditions.com-on.

A szerzőről

Harry Fisch utifotósként több, mint 40 országot dokumentált végig melyeken átutazott. Egzotikus uticélokra irányuló fotós túrák vezetője cégével, a Nomad Photo Expeditions-zel. Személyes munkájának részeként Harry egy fotográfiai projekt kidolgozásán tevékenykedik amely a Nepál téglagyáraiban folyó munkához kötődik, valamint az észak-etiópiai templomokban zajló spirituális aktivitáshoz.

A soron következő tanfolyamai Indiában zajlanak majd a Kumbla Mela-val és a China Tribes Photo Tour-ral, néhány napon keresztül pedig gullin-i kormorán halászokkal.

A 2012-es World National Geographic Photo Contest nyertese, később diszkvalifikálták. Munkájával számos díjat nyert: a 2014-es Grand Prix de la Découverte-en (Franciaország) 2 Zsűri különdíj, a 2012-es Sony World Photo Award-on döntős és kiválasztott a Felfedezések szekcióban 2010-ben a Photoespana versenyen – mely nagy valószínűséggel a legnagyobb presztízsű fotográfiai esemény Spanyolországban.

Személyes munkái közül néhány megtekinthető itt:  https://harry-fisch-pgu1.squarespace.com/ és itt: http://cargocollective.com/HarryFisch.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*
Website