Bárhol járok engem mindig lenyűgöz a természet. Lenyűgöz abban az értelemben, hogy egyszerűen nem hagyja magát és ha valahonnan kiszorítják, akkor mindig megtalálja a módját hogy részben vagy egészben visszavegye azt, ami az övé. Utazások során ennek számtalan példájával találkoztam már, mindig nagy élmény ezeket látni és lefotózni is. Néhol megdöbbentő, néhol vicces, van ahol megható vagy kedves, de mindenképpen emlékezetes és elgondolkodtató.
Sok év fotóit túrtam át a mostani Phototrip bejegyzéshez. Vannak közöttük – egymás között vagyunk, beismerhetem – technikailag nem tökéletes képek és olyanok is, amelyek önálló „műalkotásként” nem állnák meg a helyüket, viszont ebben a válogatásban mindenképpen helyük van. Elvégre azt mondjuk a fotográfia lényege a „storytelling”, vagyis hogy az, ami a képen látható milyen történetet hordoz és mond el a nézőnek.
AMIKOR A TERMÉSZET HARCOL A TERMÉSZETTEL
Van egy varázslatos kis városka Portugália déli részén, nagyjából félúton Lagos és Albufeira között félúton a tengerparton. Amúgy Portugália életem meghatározó élményei közé tartozik, biztos hogy rendszeresen fogtok találkozni a PhotoTrip oldalain onnan származó emlékekkel, tapasztalatokkal, képekkel… Carvoeiro a nyáron főként a nyaralók kiszolgálásából élő település – amely eredetileg halászfalu volt – többek között attól különleges, hogy az általában sziklás tengerpartot egy helyen egy tölcsér alakú, homokos part váltja fel, ez maga a strand. A másik látványosság az Algar Seco Parque, egy egyedülálló, sziklákból álló formáció, amit a tenger alakított ki évezredek hosszú sora alatt. E „küzdelem” eredményeképpen a szikla csodás alakzatokat öltött, apró öblök, kiszögellések, barlangok alakultak ki köszönhetően a tenger sosem múló, állhatatos tevékenységének.
Ez a kép is ott készült 2010 októberének végén (egész pontosan 23-án este fél 7-kor, amikor is a levegő 29 fokos volt éppen). Ilyen tehát, amikor a szikla kiszorítja a vizet, aztán a víz lassan visszahódítja a területet…
A BOUGAINVILLEÁK ÉS ÉN
Nagyon szeretnék ilyeneket otthonra. Mindig is nagyon szerettem volna. Nagyon sokszor megpróbáltuk életben tartani őket, de sohasem sikerült. Ezért mindig csodálattal nézem, hogy MÁSHOL – a mediterrán vidékeken gyakorlatilag BÁRHOL – mennyire kitartóak, megölhetetlenek, burjánzanak, terjeszkednek, nőnek mint a bolond. Mindig muszáj lefotóznom őket, aztán hazaérkezés után mindig bosszantanak. De gyönyörűek, mindegyik növény nagy élmény nekem. Egyszer úgyis lesz ilyenem, még akkor is, ha ehhez délre kell költöznöm! Az amúgy is bejönne, nem lenne nagy áldozat…
2006-ban Krétán nyaraltunk, ez a gyönyörűség a szálloda falán kúszott végig, aztán a teraszunk felett lévő rácsot nőtte be, árnyékot, hihetetlen színeket és hangulatot kölcsönözve a teraszon töltött időnek.A krétai nyaralást megfejeltük egy kirándulással Santorini-re. Ez a növényke ott terebélyesedett…A már említett majdnem három hetes Portugáliai túránkon „végigvettük” az egész déli országrészt. Faro-ból elcsámborogtunk egészen a spanyol határon lévő Vila Real de San Antonio-ig. Útközben mindenhol megálltunk, ahol csak tudtunk, így például Tavira-ban is. A város szélén, egy elhagyatott utcában láttuk ezt az idillt. És hazahoztuk. Mármint képben.Ez pedig Corsica és 2007. Sajnos már nem tudom megmondani hogy a szigeten belül hol készült a fotó, ugyanis nincs meg a géphez tartozó GPS tag (valamelyik számítógépről-számítógépre történő költözéskor elveszett, vagy ennek a képnek sosem volt), de nagyjából mindegy is. Valamelyik kisváros valamelyik mellékutcája, benne pedig a ház falán egy akkora bougainvillea, hogy az valami hihetetlen. Lélegzetelállító.
A VÍZ AZ ÚR
A fenti állítással nem nagyon lehet vitatkozni. Épít és rombol, ad és elvesz, hozzá képest porszemek vagyunk mi mindannyian. Ha akar valamit, elveszi, nem tűr ellentmondást
Idén tavasszal Horvátországban, a Plitvicei tavaknál jártunk. Jellemző módon itthon sütött a nap és húszon felüli fokokat mértek miközben mi vacogtunk. Viszont a hely gyönyörű. Ezen a képen egy érdekes jelenséget látni, mégpedig egy víznyelőt, amely az éppen arra zúduló egyik patak vizét nyeli el, hogy aztán néhány méterrel odébb, egy hegyoldalban kiköpje azt.Slunj elképesztően izgalmas és érdekes település Horvátországban. A két folyó összefolyásában épült település egyedülálló módon a folyókra épült, a folyók az épületek alatt folynak át.Nem kell sok idő ahhoz, hogy az ember hozzászokjon a folyamatos surrogó, súgó, csörgedező hanghoz, amit a sosem pihenő zuhatagok, kisebb-nagyobb vízesések, csorgók, ereszek, folyások adnak Slunj-ban. Onnantól kezdve megnyugtató, állandó háttér ez a hang.
VISSZAHÓDÍTOTT FALAK
Ezt is a természet végzi, bár időnként emberi rásegítéssel. A különböző épületek falaira és egyéb felületekre felfutó borostyánra gondolok, mely élő és nemes „bevonatot” képez ahol csak tud és engedik. Nagyon szép, nagyon élő, nagyon tetszik. Van egy távoli rokona is ennek a növénynek (vagy növényeknek, fogalmam sincs ugyanis hogy a különböző képeken látható faltakaró növények egy faj képviselői-e), bár ez a rokonság nagyon távoli, és csak annyiban rokonság, hogy ez a távoli rokon is befutja a rendelkezésre álló területet, nevezetesen a homokos tengerpartot (növénytudósok, ne bántsatok a kétféle növény rokonságba hozása miatt!). Nem tudom a nevét ez utóbbinak, de nagyon szép, egyenletes zöld szőnyeggé növi ki magát, ha hagyják.
Elsőként a kivétel, a távoli rokon, amely vízszintes felületeket fut be. A helyszín Barbados, mégpedig a sziget keleti oldalán fekvő Bathsheba, ahova a világ minden pontjáról érkeznek a surferek, állítólag a világ legjobb surf-helyeinek egyike. Ja, érdekességként annyit, hogy a levegő éppen 34 fokos volt, a felhők olyan szürkék és vastagok ahogy a képen látszik, miközben a sziget túloldalán (20 km-re) szikrázóan kék, teljesen felhőtlen égbolt ragyogott…Megint Corsica, az ellentmondásokkal teli, hidgerázósan gyönyörű, önfejű és távolságtartó sziget, azon belül pedig Ajaccio. A kék ablakok és a zöld növény az eredetileg sárga falfelülettel kellemes harmóniát alkot. Vegyük észre a mellékutcában a padon üldögélő helyieket. Ráérnek. Jó nekik.Egy réges-régen nem működő, düledező, romos kolostorépület, ez is Corsicán, valahol egy hegytetőn. A létra teljesen indokolatlan jelenléte (senki nem lakik vagy dolgozik a környéken, szerintem csak ott maradt) teszi érdekessé a képet.Portugália, 2008. Ha megveszek sem tudom megmondani a település nevét, de tele volt színesre festett házakkal, ablakkeretekkel, járdaszélekkel, nagyon kedves kis hely.Portugália, 2010. Ne kérdezzétek a helyet, sajnos nem tudom megmondani. De majd visszamegyünk, megkeressük és akkor megmondom.Zseniális tetőterasz, vagy inkább tetőteraszka egy ház tetején valahol Corsicán. Kíváncsi lennék a mögötte rejtőző tetőtéri lakásra is!Szezonban hihetetlen drága, de a hangulat, a látnivalók miatt mindenképpen megéri a pénzét! CorsicaVejer de la Frontera a „fehér város” Portugáliában, egy hegy tetején. Odafele menet, még a szerpentin előtt láttuk meg ezt a villanyoszlopot és a vezetékeket benőve ezzel a kúszónövénnyel. Ennek a post-nak az ötlete egyébként ebből a képből ered, mindenképpen meg szerettem volna mutatni.Krakkó, annak is az óvárosi része még 2006-ban. Nem tudom kit ábrázol a szobor annyira körbenőtte a borostyán, és így mutat igazán jól.
MAJMOK MINDENÜTT
350 évvel ezelőtt a nyugat-afrikai Szenegálból és Gambiából, vélhetően valamilyen hajón potyautasként megbújva érkeztek a zöld majmok Barbadosra, a karibi szigetvilág legkeletibb szigetére. Barbadosról fogok még írni, elképesztő hely mindenféle szempontból, úgyhogy legyetek résen! Addig is érdemes lehet elolvasni a szigetről szóló bejegyzést az anity.hu-n, amely (divatról, életmódról, gasztronómiáról, egyedi pólók tervezéséről szóló) blog szerény közreműködésemet élvezheti vagy szenvedheti el (a fotókra gondolok, nem kívánt rész törlendő..). De vissza a majmokra. A 350 év alatt persze sokat alakultak, de egy biztos: ők otthon érzik magukat! Ott vannak mindenhol, például a mi szállásunk – a The Legend Garden Condos– kertjében álló hatalmas mangófákon is lakott egy kolónia. Pontosabban nem is egy, hanem kettő. Az történt ugyanis – ezt Bird, a házigazdánk mesélte – hogy korábban, az öreg hím falkavezér majom halálakor két trónkövetelő maradt, akik nem tudtak megegyezni a csapat vezetését illetően. Ezáltal – egymás és egymás feleségeinek és kölykeinek legyilkolászása helyett – egyszerűen kétfelé vált a csapat, majd az egyik fél csapat fogta magát és egy fával odébb költözött. Ennyi. Azóta béke van megint. De az egész sziget tele van velük, és bár félénkek nekünk sikerült néhány alkalommal nagyon közel, érintőleges közelségbe kerülni hozzájuk. Így hódította meg Barbadoson a természet a már ember alkotta környezetet.
Nagyon korán, reggel fél 5-kor kellett felkelnünk ezért a képért, de megérte. Ez az éhenkórász a garázs tetején falatozott éppen, de az egész kiterjedt rokonság körülöttünk rajcsúrozott.A Welchman Hall Gully Barbadoson, a sziget belsejében található. Egy völgy mélyén húzódó természetes tanösvény-szerűség, ahol megtalálható Barbados teljes növényzete az elmúlt 300 évből és persze napjainkból. Ezen felül egy kifejezetten népes majomcsalád állandó lakhelye is, akiknek az etetése külön látványosság.
FÁK, AKIK NEM ADJÁK FEL
Az nem úgy van hogy minden fát csak úgy kivágunk a lakóhelyünk körül! Már csak azért sem, mert a megmaradtak meghálálják a túlélést, és olyan növekedést produkálnak, hogy az hihetetlen.
Megint egy csavarral kezdem. A képen egy majomkenyérfa látható (bread fruit tree). Ez barbadoson őshonos, nagyon sok van belőle, a helyiek ennek a termését fogyasztják köret gyanánt, burgonya helyett vagy a mellé. A termés hatalmas, mint egy kisebb görögdinnye és hajlamos lepotyogni. Ha nem vigyázol fejbevág, nem fini. A főváros, Bridgetown közepén, egy vadiúj sokemeletes épület előtt életben hagyott fa alá kihelyezett táblán pont erre figyelmeztetik a járókelőket.2004. Ibiza. A világ party-fővárosának tartott sziget szerencsére rengeteg érdekes, szép, emlékezetes látnivalót kínál, mármint annak, aki erre kiváncsi. Jó régi kép, a minősége khm-khm. Viszont a pálma, ahogy kinő a fal mögül zseniális, nem?Ez Barcelona, 2007 áprilisa. Óriási, hogy a tér teljes beépítése és leburkolása ellenére hagyták a fákat élniAz, amiből a fa kinőtt egészen pontosan egy szikla. Rodosz, 2008.A helyszín Velence, mi más lehetne. Egy találékony fa túlélési gyakorlatát láthatjátokLisszabonban járunk. Nem tudom, hogy a lent látható gumók valamilyen betegség jelei-e, vagy ez a fa ilyen, de felül nő, burjánzik, árnyat ad.Ez nem egy fa, viszont hatalmas. Barbadoson láttuk ezt a bambusz növényt, és hogy mekkora valójában, arra a tövénél álldogáló alakból – ő Anita – lehet következtetni.Ez sem fa, de ő sem adja fel. Lindosban, Rodoszon csavarogva lettünk figyelmesek erre az „előkert-dekorációra”, amelynek érdekessége a gitár testén magától keresztülnövő kaktusz.
ÁLLATOK, AKIK NEM ADJÁK FEL, SŐT!
A görögországi kóbor kutyákkal mindenki találkozott már, aki ott járt. A görögöknek is van egy mondásuk a „lusta kutyákról”, náluk értem, nálunk kevésbé. Viszont ezek az ebek a városok, falvak legkülönbözőbb, gyakran forgalmas, zajos pontjain is úgy tudnak aludni, hogy az valami elképesztő. Semmitől nem zavartatják magukat. Tudnak élni.
Találkoztunk viszont egy olyan ebbel, amelyik minden társán túltett a lustaságban, bár ezt én inkább leleményességként értékeltem. Nézzétek a képet!
A – mára jobbára kihasználatlan – olimpiai falut Athén központjával – többek között – villamosvonal köti össze. Egyik este, úgy 11 körül utaztunk a villamossal, utastársaink között pedig egyszercsak feltűnt ez a fickó, aki békésen végigaludta az utat a végállomástól a belvárosig, ott felkelt, nyújtózkodott- és leszállt. Jegyet nem láttam nála.
Azért írtam és adtam közre ezt a bejegyzést, mert nagyon szeretnélek titeket rávenni egy kis emlék-idézgetésre. Biztos, hogy minden olvasónk archívumában meglapul néhány olyan kép és élmény, ami a természet legyőzhetetlenségéről szól.. Nos, elő velük és hadd jöjjenek! Alul a lehetőség arra, hogy megosszátok velünk és a Phototrip többi olvasójával!
Fejben már megvagyok a következő post-tal, sőt a hozzá tartozó képanyag is összeállt már, úgyhogy nemsokára újra jövök!
3 thoughts on “HÓDÍT ÉS VISSZAHÓDÍT – CSODÁLATOS TERMÉSZET”