Turisták. A világ majd’ minden pontján – helyszíntől és időponttól függően kisebb-nagyobb számban – jelen vannak. Jönnek-mennek, nézelődnek, vásárolgatnak (hasznos, vagy sokszor teljesen hasznavehetetlen dolgokat szereznek be), esznek-isznak, léteznek. Az esetek túlnyomó többségében egyértelműen megkülönböztethetőek a helyiektől (róluk nemrégiben jelent meg nem is egy, hanem kétbejegyzés itt, a Phototrip-en), nem csak a nyakukban lógó fényképezőgép vagy (jesszusmárcius!) a selfie-botra biggyesztett mobiltelefon miatt, hanem ránézésre is. Ezzel nincs is semmi baj, idegen helyen járva mindannyian UFO szerepkörben jelenünk meg.
Ugyanakkor vannak a környezetükből nagyon kirívó, nagyon különc vagy a megszokottól eltérő módon viselkedő látogatók, akik (jó esetben) mosolyt csalnak az őket megpillantók arcára, ezzel megörökítésre is érdemesek. A turista fotótéma is lehet ezek szerint. Nem az elvetemült, magukból (sokszor az alkohol hatására) kivetkőzött idiótákra gondolok (ők nem érdemesek a bemutatásra), hanem azokra, akiken mindenkinek, még a többi turistának is megakad a szeme. Róluk szól ez a bejegyzés. A képek és a hozzájuk tartozó történetek láttán sokan ismerhetnek magukra akkor is, ha a képen valaki más szerepel az adott szituációban, és ez rendben van is így. Hiszen mindannyian ezek vagyunk. Turisták.
A tenger szerelmesei
Aki nem a végtelen víz partján vagy annak közelében él (de szerintem még az is) örömmel merül a vízbe, minden élet „alaplevébe”. A világ vízpartjai tele vannak normális, hagyományos fürdőzőkkel, de feltűnnek a csodabogarak is. Van, aki minden kétséget kizárólag kimaxolja a fürdőzésre fordított percek számát, ahogy ez a hölgy is tette.
Toscana-ban nyaraltunk barátainkkal 2011. szeptemberében. Follonica homokos, hosszú partján találtuk ezt a (jó, hát nem túl csinos) vízimádó nyaralót, aki a kép tanúsága szerint nem fogadta kitörő örömmel, hogy meg kívántuk őrizni az örökkévalóságnak.
A korán kezdők
A világjárás olyan foglalatosság, ami nem lehet elég korán elkezdeni. Sokszor látni nagyon pici gyermeküket vagy gyermekeiket magukkal cipelő felnőtteket, akik a legmeglepőbb helyeken tűnnek fel. Eszembe jut egy, a harmincas éveinek elején járó – emlékezetem szerint valamelyik skandináv országból érkező – pár a Cinque Terre-n, Olaszországban tavalyelőtt nyár végén. Corniglia-ból Vernazza-ba egy olyan – 4-5 kilométeres, 2-300 méteres szintkülönbségekkel sűrűn megtűzdelt – „kecskeösvény” vezet át, ami üres kézzel is komoly megterhelést jelent még egy aránylag sportos felnőttnek is. Ezen az ösvényen – 38 fokos hőségben – jött szembe velünk ez a pár úgy, hogy mindkettőjük hátán egy-egy 2-3 év körüli, tehát már komoly súllyal rendelkező kiskölyök utazott, persze erre alkalmas háticuccban. Ők persze végigaludták az utat, viszont a szülőkről úgy folyt a víz, ahogy én még embert izzadni nem láttam. Nem tudom a kicsik mennyire élvezték az utat… Annyira meglepett a látványuk, hogy elfelejtettem lefotózni őket. Máskor viszont résen voltam. Lássunk tehát néhány fiatal világjárót Európa legkülönbözőbb pontjairól.
Tüneményes, egyenruhás kis csapat vár bebocsájtásra a Palacio Nacional de Sintra (Portugália) lépcsőjénA legfiatalabb utazókkal bizony előfordulnak balesetek (ha értitek mire gondolok). Szerencsére mindenre talál megoldást (értsd popsi- és bugyi-öblítései lehetőséget) a magát mindig feltaláló apuka. Vajon Anya tudja ezt?A többieket otthon a bölcsiben megeszi majd a sárga irigység, ha elmesélem milyen szép a Sagrada Familia Barcelonában. Csak azt tudnám mit hallgat közben az apukám..Nemcsak az utazást, a fotózást sem lehet elég korán elkezdeni. Ennek a kis fickónak ösztönös érzéke van a kompozícióhoz. St. Tropez, 2013.
A Ferde Torony akrobatái
Külön fejezetet érdemelnek. Megpróbálják a klisét egy korábban még meg nem csinált formában, pózban megvalósítani. Mindig ott vannak. Mindig csinálják. Mindig viccesek. És valószínűleg nem is tudják, hogy amit csinálnak, azt úgy hívják, hogy „forced perspective photography”, amiről hamarosan olvashattok majd itt, a Phorotrip-en. Egy biztos. Pisa-ban a turista fotótéma, mindig.
Ez még aránylag elfogadható, majdnem hétköznapi.Itt már megjelennek az akrobatikus elemek. Családi produkció.Itt az a vicces, hogy pont a fotót készítő srác – vélhetően a filigrán hölgy pasija – mögött álltam, a nézőpontunk megegyezett. Vagyis a „torony megtartása” című kép sehogy sem stimmelhetett..Ha másképp nem megy akkor én lefekszem, ettől te a képen pont akkorának látszol majd mint a torony!nem egy szabadtéri mozgásszínház szereplőit látjuk, csak összeverődtek.Egy jó képért a veszélyt is vállalni kell!Legfeljebb nem jön be. Ez a japán fiú akkorát esett, hogy úgy kellett összevakarni.Gyűjteményes kiadás a próbálkozókból.A téma ugyanaz, a megközelítés egyedi, legalábbis ő biztos úgy gondolja.Itt a kivétel, mármint ami an helyszínt illeti. Viszont a cél változatlan: csináljunk úgy képet egy nevezetességről és az utazóról, ahogy még soha, senki nem csinált. Legalábbis bízzunk ebben. Na, ez megint egy téma, ami külön bejegyzést érdemelne…
Galamb + turista = kötelező gyakorlat
Piazza San Marco, Velence. Trafalgar Square, London. A sort még hosszasan folytathatnánk persze. A közös bennük, hogy tömve vannak turistákkal, akik úgy viselkednek, mintha még életükben nem láttak volna galambokat. Mondjuk ilyen mennyiségben és testközelben lehet, hogy nem.
Szándékosan nem az említett helyeken készült fotót választottam. Padova-ban kötődik barátság a látogató és a helyi galambok között.Gyerekek, ugyanakkor, ugyanott. Ezzel a két képpel szerintem kimerítettük ezt a témát
Az állatokkal barátkozók
Az előbbi fejezet folytatásaként jöjjenek azok a turisták, akik szívesen barátkoznak a helyi faunával. Ezzel sincs semmi baj, csak maradjunk meg a normális keretek között! Gondolom mindannyian olvastatok rémtörténeteket a helyi állatokhoz barom módon közelítő, maguknak vagy az állatoknak ártó idiótákról. Én nem ilyeneket mutatok, sőt, ellenkezőleg!
A Buckingham Palotától nem messze, a St. James Park állandó, kedves, némelyekkel barátságos, máskor kissé bizalmatlan lakói a mókusok. Ha szerencsés vagy, vagy elég türelmes, ráadásul a mókusnak is jó napja van, akkor pacsizhatsz is velük.A Gibraltár hatalmas szikláján lakó majmok– valójában makákók – állandó látványosságként élik mindennapjaikat, sokszor a turisták közvetlen közelében. Vagy éppen a fejük tetején, ha úgy akarják.
Az aktívok
A turista fotótéma lehet az által is, hogy aktivizálja magát és olyasmit csinál, amit otthon nem nagyon tenne. Mászik, térden csúszik, táncol, esetleg részese szeretne lenni valamilyen helyi nevezetességnek, szóval érdekes, furcsa, szokatlan helyzetekbe keveredik. Ahogy azt kell….
Tourtour tüneményes kis falu egy hegy tetején Provence-ben, Dél-Franciaországban. Ez a szenior csapat ecsetet-ceruzát ragadott, hogy megörökítse a környék varázsát. Nagyon jó fejek voltak, azonnal „összeálltak” hogy a kép elkészülhessen.Akiknek mindenhova fel kell mászniuk. Egy egész család „győzte le” Don Quijote-t, a búsképű lovagot és hű szolgáját Sancho Panza-t Madridban, a Plaza de Espagna-n.Zuhog az eső, mindenki bemenekült az eresz alá, de ez az amerikai apa és a lánya hangosan énekel (I’m singin’ in the rain) és táncol az esőben Firenzében, a Piazza della Signoria macskakövén, az Uffizi Képtár közelében. Persze minden turista megtapsolta őket, életük legnagyobb sikerét okozva nekik.Turistalányok bosszantják a díszőrt Londonban, a Horse Guards bejáratánál, a Whitehall-on.Lisszabonban ez bevett szokás, bár ellenjavallt…A távol-keleti turisták külön állatfaj, semmitől sem riadnak vissza, és mindig, mindent, mindenhol lefényképeznek. Amúgy az amerikaiak is ilyenek. Itt például a Beefeater-eket, a londoni Tower őreit kényszerítik közreműködésre.Még egy művészcsapat, akik ezúttal Porto-ban, Portugáliában rajzolgatják a város éjszakai életét a helyiek legnagyobb elismerése mellett.Ez kemény. A Nossa Senhora de Fatima többek között az ide zarándokoló hívekről ismert. Minden május és október 13-án (az itt megtörtént csodák évfordulóin) egymillió körüli hívő gyűlik össze és imádkozik együtt. A legelszántabb zarándokok az út utolsó néhány száz méterét térden csúszva, az erre a célra épített „térdelő-sáv”-on teszik meg.
Akik nem adják fel
Jöhet eső, vihar, az igazán elszánt turistát semmi sem állíthatja meg. Minden akadály leküzdhető, minden probléma áthidalható.
Bár már elállt az eső, ez a fura figura semmit nem bíz a véletlenre és a kameráján tartja a profi esővédő felszerelését. Figyelem: a kép 2011-ben készült Madridban, vagyis itt éppen egy korai selfie készül (és ez is „forced perspective”).Esik az eső. Mondjuk Dublinban ez nem annyira meglepő. Kedves idős (manó)pár várja hogy egy kicsit alábbhagyjon az égi áldás.Újabb turista fotótéma. Egy műanyag zacskó a gépre húzva és esőben is mehet a városnézés Velencében.Az eső sorban termelte a meghökkentő jelmezeket Velencében. Hogy a sarat ne csapja fel menet közben ez az elszánt utazó a nadrágját a zoknijába tűrte.
A nem megszokott turisták
Van egy csomó képem apácákról, akik a legnagyobb természetességgel turistáskodnak. Teljesen igazuk van, nekik ugyanúgy jár, mint bárki másnak, mégis érdekes látványt nyújtanak, nekem nagyon tetszenek.
Az apácák szíve is megdobban egy daliás torreádor láttán, ez vélhetően bocsánatos bűn. Arles, Provence.Apácák szerzik be a – tényleg, vajon mit? – Rómában, a Trastevere-n működő óriási bolhapiacon. A kalap már megvan!
A kikészültek
Kivel ne fordult volna még elő, hogy – miközben otthon ezt nem teszi – egy-egy túrán vagy városlátogatáson annyit gyalogol hogy estére nem érzi a lábát, rosszabb esetben hatalmas vízhólyagokat növeszt a lábán. A legsúlyosabb esetekből készült az alábbi összeállítás.
A Szardíniára közlekedő komp utasa már a napot sem bírja. A megoldás mindenképpen egyedi.Manchester híres és gyönyörű katedrálisaarra is alkalmas, hogy az ember hunyjon egy ötöst, amíg a csoport többi tagja körülnéz.Ha le kell ülni, hát le kell ülni. 5 perc pihi Siena-ban, Toscana-ban, az öregek meg hadd beszélgessenek addig…Eton, Anglia. Indiai pár pihen ott, ahol egyébként hajóval kikötni tilos. Ők gyalog vannak, így minden rendben.Az AlhambraGranadában hatalmas, egyedülálló – és fárasztó. Ez az úr rápihen a nemsokára kezdődő látogatásra, kezében a belépője.Angol pár, alaposan kikészülve az egész napos kirándulástól. Albufeira, Portugália.
A válogatásom végére értem. A képeket végignézve remélem mindenkit meggyőztem arról, hogy a turista fotótéma is lehet. Kedves olvasóm, ha van turistá(ka)t, vagy az ő érdekes „kalandjaikat” bemutató fotód vagy történeted kérlek ne tartsd magadban és ne tartsd meg magadnak, hanem oszd meg velünk és a PhotoTrip olvasóival.
One thought on “A TURISTA FOTÓTÉMA IS LEHET?!”