A Busójárás közelében – bevallom őszintén és ciki vagy nem ciki – korábban még sohasem jártam. Persze – ahogy mindenki más ebben az országban – rengeteg képet láttam róla, a híradók is minden évben beszámolnak erről a több napos eseményről hosszabb-rövidebb riportokban, a suliban is tanultunk róla érintőlegesen. Régi álarcok, vastag bundában ugrabugráló figurák, tánc, zene, nagyjából ez volt a lenyomat bennem. Egy kissé poros, hagyománytiszteletből életben tartott „intézmény” a néprajzosok és turisták örömére. A tudósítások nyilván nem adhatják át az igazi ízét, zamatát, élményét vagyis mindazt, amitől a Busójárás az, ami. A kíváncsiság győzedelmeskedett felettünk, némi internetes információ-halászat után egy februári vasárnapon kocsiba ültünk és elindultunk Mohácsra. Persze a fotóstáskám is bekerült a csomagtartóba, és mivel én igazából az álarcok mögött arcokra, a Busójárás „színfalak mögötti világára”, az ott lévők akcióira és reakcióira voltam kíváncsi, így a Sony a99-re már itthon felkerült a Sony AF 70-200 f2,8 G SSM teleobjektív.
Szerencsére egészen kellemes, napsütéses idő fogadott minket a Busójárás helyszínéül hagyományosan szolgáló Mohácson, így a fotózásra is minden körülmény adott volt, elő is került a gép az első percben. Be kell vallanom hogy rengeteg kellemes meglepetés ért minket és alaposan megváltozott az eseményről bennem korábban kialakult kép! Az esemény történelmi hagyományairól én nem írok most, mindent megtudhattok róla az internetet böngészve, ez alkalommal is arról szól a bejegyzés, ahogy én láttam azt.
Először is a Busójárás gigantikus rendezvénnyé nőtte ki magát! Erről tanúskodott, hogy megérkezésünkkor hosszasan vadásztunk parkolóhelyre, a fákon is autók lógtak már a városban mindenütt, minket egy nagyon kedves helyi asszony igazított útba egy olyan utcába, ahol le tudtuk tenni az autót. Idén már több, mint 100 000 látogatót érdekelt ez a több napos buli, ami egy télűző-tavaszköszöntő februári rendezvény esetében több, mint kiemelkedő eredmény! Gondoljunk bele, hogy a világsztárokat felvonultató, júliusi és Balaton-parti Balaton Sound büszkélkedhet ennyi vendéggel… Korábban mi, a Phototrip szerzői mindketten jártunk már itthon és külföldön is sok hasonló, a Busójárás kategóriájába tartozó hagyománytisztelő fesztiválon, ezek közül néhányról mindketten beszámoltunk ezen a blogon. Piku barátom Cipruson csinált remek képeket egy ilyen karneválon, én pedig nemrégiben számoltam be a Chianti Classico Borfesztiválról és az Asciano-ban rendezett csacsiversenyről és a hozzá tartozó felvonulásról, érdemes ezeket is elolvasni! Nos, a Mohácsi Busójárás mindezekkel bátran felveheti a versenyt méretben és szórakozásban egyaránt!
A másik nagyon kellemes meglepetés az esemény hihetetlenül jó, barátságos, közvetlen és interaktív hangulata volt. Semmi fellengzősködés, semmi felesleges fennköltség, művészkedés vagy megjátszás, csak jó hangulatú, nevető, viccelődő, a saját személyiségüket vicces, tréfás, meglepő maskarákba bújtató, egy napra (hétre) átlényegülő hétköznapi emberek a felvonulók között éppúgy, mint a nem létező korlátok mögött bámészkodó óriási tömegben. Hozzáteszem mindenki be van rúgva. Nem nagyon, nem zavaróan, nem dülöngélve, de alaposan. Bármelyik szőrmebundás, álarcos szereplő közelébe menni felért egy látogatással a kocsmába, már ami a lehelleteket illeti. De nincs ezzel semmi baj, sőt, ez adja meg az egész buli báját és sajátos ízét.
A harmadik dolog, ami feltűnt, az a Busójárás és a résztvevők különleges, a hagyományokból kikacsintó vagy a mai korra, az aktuális körülményekre reagáló, néhol aktuálpolitikai színezetű, de mindenképpen briliáns humora. Vicces táblák, feliratok, nem korhű jelmezek, arcfestések, a hagyományos jelmezeket kiegészítő, első látásra oda nem illő kiegészítők mindenfele. És ez az, amitől a Busójárás modern, minden korosztály számára izgalmas, szórakoztató buli, ami túlél generációkat, korokat, rendszereket. Jó volt ezt látni.
Annyira nagy élmény volt ez a vasárnapi kaland, hogy elhatároztuk, jövőre legalább két napra leköltözünk Mohácsra a Busójárás idején!
Jöjjenek a képek és a hozzájuk tartozó képaláírások, beszéljenek helyettem a látnivalók!
Péter
