E sörtúra tárgya vitathatatlanul a világ egyik kedvenc itala. Minden országnak van saját, nemzeti, helyi söre vagy inkább sörei, amelyre a helyiek teljes mellszélességgel esküsznek, legyen az ország bármilyen hatalmas vagy parányi, kőgazdag vagy szegény, katolikus, muzulmán vagy sintoista, demokratikus vagy elnyomásban élő. Én nagy szeretettel és érdeklődéssel kóstolom meg a helyi büszkeségnek számító sört bárhol is járok a világban, úgy gondolom ezzel is közelebb kerülhetek egy ország megismeréséhez. A mai világkörüli sörtúra során megmutatok néhányat azok közül, amelyeket volt szerencsém megkóstolni hazájukban. Jobban vagy rosszabbul sikerült képeken igyekszem meg is mutatni ezeket. Több, mint tíz év gyűjtése kerül terítékre, pontosabban a gyűjtemény egy része.

Ez a Phototrip sörtúra természetesen nem lesz teljes. Kifejezetten szubjektív csavargás lesz ez, ráadásul a sörök ürügyén világjárás, utazások, emlékek, élmények, fotók kerülnek napvilágra a mai bejegyzésben is, ahogy azt tőlünk már megszokhattátok.

Barbados

E parányi karib-tengeri sziget különleges élmény sok szempontból, erről korábban már mutattam néhány apró élményt itt, a Photortrip oldalain. A sörtúra első állomása legyen most ez. Ráadásul még saját magamnak is tartozom egy post-tal barbadosi nyaralásunkról… Azt tudnotok kell, hogy ami Barbadoson hivatalosan nagyon régi, az valójában néhány évtizede lett alapjairól újjáépítve, ami az útleírásokban óriási, az valójában közepes méretű és így tovább. Ez persze semmit sem von le Barbados bájából, éppen ellenkezőleg! Ezt most azért mondom el, mert Barbados büszkesége, a nép kedvenc söre, a Banks (fajtája American Adjunct Lager) a legendás ital, ami átélte a korok viharát egy olyan gyárból származik, amit 1961-ben avattak… Összehasonlításul a Dreher 1854 óta létezik, a Budweiser gyártójának őse Ceske Budejovicében 1495-ben alapított gyárat.. Viszont ez a Banks élvezeti értékéből semmit nem vesz el, a helyiek büszkén, sűrűn fogyasztgatják mindig, mindenhol. Érdekességként még annyit, hogy a Banks „kistestvére”, az azonos gyártó által előállított, olcsóbb söre a Deputy (Helyettes) nevet viseli. És persze – ahogy minden más országban is – van a Banks-nek egy erős piaci ellenfele – csak hogy a kocsmában (amit itt watering house-nak is hívnak) – legyen miről vitatkozni, ez pedig a Stag. Mi mindkettőt, sőt mindhármat megkóstoltuk és dicsértük attól függően hogy éppen melyiket kedvelők társaságában voltunk, de a kedvencünk egyértelműen a Banks!

Corsica

Ha létezik a hazájához ultra-lojális, magát mindenki mástól erőteljesen megkülönböztető, szülőhelyére végtelenül büszke és ahhoz sírig hű nép a földön, akkor Corsica szülöttjei mindenképpen ilyenek. Aki már járt ott, az tudja, hogy magukat sem franciának, sem olasznak nem vallják, ők korzikaiak és kész! Ez sok mindenben megnyilvánul, érdemes megnézni és megtapasztalni. Naná, hogy nekik is van olyan sörük, amiért ölni képesek, és ez nem más, mint a Colomba. A Colomba gyártója, a Brasserie Pietra nem tekint vissza túl nagy múltra, hiszen a gyárat 1996 júniusában avatták csak fel. Alapítóik azzal a vízióval költöztek vissza Korzikára 1992-ben, hogy kifejlesztenek és útjára indítanak egy hamisítatlan korzikai sört, mert hogy előtte ilyen nem létezett. Micsoda blama volt ez egy magának való népnek! Nos, 4 évnyi kísérletezgetés és rengeteg kudarc után megszületett a Colomba, ez a gesztenyés beütésű, magát a korzikai bozótos (maquis) gyermekének valló fehér sör. Enyhén „felhős” kinézete, különleges aromája teszi különlegessé, nagyon finom. És mivel tudomásom szerint egy hazai sörgyár van Korzikán természetes az is, hogy a Colomba piaci ellenfele ugyanabból a gyárból kerül a kocsmák pultjaira. A neve Serena, a fajtája 100% malt lager, a fajta kedvelőinek nagy kedvence a szigeten – és a sörínyenceké szerte a világon, mert hogy – aranyárban ugyan – nemzetközi forgalomban is beszerezhető.

Portugália

Európa délnyugati vége. Egy ország, ahol mindenféle táj megtalálható a homokos tengerparttól a csodálatos, komor hegyvidékekig, a forró, száraz területektől a nedves, párás, esős tájakig. Nagyon szerencsés ország ez, ebből a szempontból legalábbis mindenképp. Az adottságaihoz képest az árai meglepően alacsonyak, tapasztalatból és melegen ajánlom mindenkinek! És persze ennek az országnak is van jellegzetes seritala, ez pedig a Sagres. Az amúgy semmilyen extra tulajdonsággal nem rendelkező sör (a Sagres megszállottjai ebben a pillanatban kaszát-kapát ragadva elindultak felém hogy felkoncoljanak) egy valamiben mégis egyedi és ezáltal messziről feltűnő és felismerhető, ez pedig a jellegzetes korsó, amiben felszolgálják bárhol is rendelje meg a sörre szomjazó helybeli vagy utazó. Kicsit öntelt márka, erre abból következtetek hogy a Sagres honlapja kizárólag portugálul „beszél”, nyelvváltási lehetőséget sehogy sem sikerült felfedeznem az oldalon. Van belőle kicsi és nagy üveges kiszerelésű, dobozos, illetve az utóbbi időben az idők szavára hallgatva piacra került az alkoholmentes változat is. Természetesen Portugáliában is sokféle – hazai – sört forgalmaznak és isznak,ilyenek például a Super Bock vagy a Tagus, nekem a legemlékezetesebb mégis a Sagres volt minden alkalommal amikor ott jártam.

Marseille, Franciaország

E fejezet címe szándékosan „szűkít”, vagyis nem egy egész ország, hanem csak annak egy területe kedvenc sörét sejteti. Az ország olyan nagy, annyi különböző országrésze (és persze mindegyiknek saját kedvenc söre) van hogy nem merném kijelenteni egyik sörmárkáról sem, hogy az lenne az ország kedvenc söre. És persze bármelyikre is mondanám, nem lenne igazam. Hogy Frankhon mennyire hatalmas az a térképen talán nem is tűnik fel, megérezni vagy megsejteni csak helyben lehet. Néhány éve 3 teljes hétig csavarogtunk Dél-Franciaországban, Provance-ban. Rengeteget autóztunk és túráztunk, 5 különböző helyen szálltunk meg néhány napra hogy minél nagyobb területet be tudjunk járni. Aztán hazajöttünk, a térképen bejelöltük az útvonalunkat és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy még Provance-ból is csak keveset láttunk, márpedig Provance csak egy keskeny sáv Franciaország déli részén.. Sok helyen sokféle sört ittunk, ettől a szokásunktól ott sem tértünk el. A legemlékezetesebb, leginkább jellegzetes sörrel Marseille-ben volt szerencsém megismerkedni, mégpedig egy egész napos, hihetetlenül fárasztó városi túra után a város legbohémabb, talán legizgalmasabb negyedében, a La Vieux Panier-ban, egy bár teraszán, miközben mellettünk a téren mindenféle nemzetiségű, ilyen-olyan árnyalatú bőrű gyerekek fociztak. Zseniális élmény volt. És persze rendeltünk kávét (amit csészealjra helyezett üvegpohárban hoztak ki, mint a 70-es évek budapesti eszpresszóiban) és sört, mégpedig La Cagole-t. A La Cagole nemes egyszerűséggel a „Marseille Söre” jelzőt viseli, és tényleg az, a helyiek szinte kizárólag ezt isszák. A sör neve egyébként egy helyi kifejezés a marseille-i régióból, nagyjából annyit jelent, hogy „a könnyű nőcske akit könnyű ágyba vinni”. A megjelenése feltűnő, frivol, egyedi, rögtön beivódik a sörfogyasztók tudatába. És persze nagyon ügyes marketing tevékenység kapcsolódik hozzá, mindenféle La Cagole ajándéktárgy és emlék kapható a városban úton-útfélen. Ja, és a La Cagole honlapja sem beszél csak a saját nyelvén, franciául.

Olaszország

Változatos, gyönyörű, izgalmas, megunhatatlan ország Itália. Sokféle sör, nagy választék, érdekes, különleges vagy éppen hétköznapi sörfajta. Nekem Olaszországról valamiért mindig egy olasz sörmárka ugrik be függetlenül attól, hogy rengeteg félét kóstoltam, ráadásul az egyik legismertebb olasz sörmárkával, a Peronival volt szerencsém dolgozni is egy ideig marketing ügynökségünknél. Valószínűleg az élmény, a körülmények és a rendkívül kellemes emlék teszi, hogy mégis a Birra Moretti homályosít el minden mást. 2011-ben Toscana bebarangolása volt a nyaralásunk programja. Az ott töltött idő alatt – éppúgy mint Provance-ban – több helyen foglaltunk magunknak és barátainknak szállást. Ezek közül az első – és talán legmélyebb benyomást tevő – egy úgynevezett agroturismo volt. Az agroturismo olyan szállást jelent, amely jellemzően városoktól távol, valamilyen működő gazdaság területén működik, nem ritkán ősrégi épületek átalakításával nyeri el modern funkcióját. Persze minden igényt kielégítenek ezek a szálláshelyek, ugyanakkor az utazó nagyon autentikus, nagyon természetes környezetben pihenhet és bepillantást nyerhet egy-egy működő mezőgazdasági üzem mindennapjaiba. Nagy élmény, érdemes kipróbálni. San Gervasio a neve a helynek, ahol laktunk Toscana közepén a hegyek között. Este érkeztünk meg, és kipakolás után azonnal kiültünk az agroturismo előtti parányi téren működő 3 asztalos ristorante előtti teraszra vacsorázni. Az ottani gazdaságban készült felvágottak, szalámik, sajtok és helyben termett zöldségek alkották a menüt, meg persze egy kis bor és sör. Egy nagyon tradicionális, nagyon autentikus sört ittunk, a Birra Moretti-t (1860 nyara óta van forgalomban), amely megjelenésében, stílusában tökéletesen illeszkedett a környezethez és az alkalomhoz, valamint a hangulatunkhoz egyaránt. Sosem felejtem el.

A sort még nagyon, nagyon hosszan folytathatnám. Írhatnék a görög Mythos-ról, az eredeti angol Strongbow-ról, az ír Guiness-ről és más sörökről, amikkel saját hazájukban barátkoztam. Én inkább arra buzdítom azonban olvasóimat, hogy folytassák a sort saját különleges sörös élményeikkel és képeikkel. Hajrá tehát, a comment szekció Rátok és a söreitekre vár!

Péter