Nincs mit tenni, Toscana úgy látszik örök szerelemmé vált számomra, akihez újra és újra térden csúszva kell közeledni, újra és újra csodálni kell minden porcikáját, bámulni szépségét, megérezni hangulatát és rájönni hogy bárhol is jártál – egyes tájain esetleg már többször is – minden alkalommal tud újat, érdekeset nyújtani. Nem is beszélve azokról a helyekről, amelyeket először vehetünk szemügyre, ahol korábban még nem volt lehetőségünk megmártózni azok páratlan, utánozhatatlan, de mindenképpen toscana -i hangulatában.

Sunflowers of Toscana

Sunflowers of Toscana

Ennek az ellenállhatatlan vonzalomnak engedve 2016 augusztusában újra nyakunkba vettük az országutat hogy Toscana bebarangolásába kezdjünk. Volt, ahol már jártunk korábban együtt vagy külön, voltak helyek ahová először látogattunk. Jó volt, hogy a társaság tagjainak ízlése és érdeklődési köre sok értelemben különböző volt, így ugyanis –  mivel mindenki érdeklődését és igényeit  igyekeztünk kielégíteni – a csapat minden tagja olyan élményekben is részesülhetett, amiben amúgy nem lehetett volna része. És – természetesen – én végig fényképezőgéppel a kezemben jártam-keltem és igyekeztem mindent megörökíteni és hazahozni, de persze ismét sajátos szemszögből mutatva meg az utazás részleteit… A kiválogatott képek számából úgy érzem az idei Toscana by Phototrip beszámoló több bejegyzésre fog oszlani, de nem szeretnék kihagyni semmit, ami érdekes. Lássuk hát!

 

Bologna

Az idei kalandozás Bologna-ban kezdődött, ahova – egy autópálya melletti parkolóban letudott néhány órás alvás után – kora reggel érkeztem. Letettem az autómat az óváros szélén, aztán – térkép és internet hozzáférés híján – egyszerűen eltévedtem. Jó darabig kavarogtam az ősöreg utcákban ás piazza-kon mire végül ráakadtam az előre megbeszélt találkozási pontra, merthogy a társaság többi tagja Rimini-ből érkezett és Bologna-ban beszéltünk meg indulási randevút. Bologna tehát afféle előzetes ráadás volt az utunkhoz. A várost (pontosabban a belvárost) néhány óra alatt körbecsavarogtuk, megnéztük amit ennyi idő alatt meg lehetett, de leginkább igyekeztünk akklimatizálódni a következő két hétre. A városka amúgy varázslatos, emberléptékű, gyönyörű. alkalomadtán vissza kell mennem oda és alaposabban el kell mélyednem benne. Ez alkalommal viszont autóba ültünk és belekezdtünk a túrába..

 

San Gervasio

2011-ben már szálltunk meg az Azienda Adricola di San Gervasio-ban, nagyon kellemes emlékek fűződnek ehhez a szálláshelyhez. Egy hegy tetején található, középkori kolostorból kialakított, apartmanokból álló, és amúgy egy működő borászattal körülvett hely ez, hihetetlen, természetes környezetben és páratlan kilátással a környező hegyekre és dombokra. Az amúgy minden kényelemmel ellátott, medencés apartman-ház remek lehetőséget biztosít a mindentől való elvonulásra, de mivel Toscana közepén helyezkedik el így kiválóan lehet innen csillagtúrázni Toscana-szerte. Hosszasan tudnék mesélni a környékről, a rapszodikus ritmusban nyitva lévő ristoro-ról (étteremről) közvetlen a szállásunk alatt (ahol viszont akkor is kaptunk vacsorát amikor elvben már nem voltak nyitva, a helyben készült, parádés, és nagyon drága, a világ minden pontjára exportált borokról, a tulajdonos által már nem használt, de folyamatosan rendben és tisztán tartott aziendájáról a hegy tetején, Toto-ról, a borászat lagotto kutyájáról, a vendégszeretetről, de inkább mutatok néhány képet…

 San Gimignano

Toscana – talán a legismertebbek közül az egyik – ékkövéről tavalyi utamat követően már beszámoltam, de persze idén sem tudtuk kihagyni. Jelentem San Gimignano-ban még mindig minden nagyon rendben van, a turisták özönlenek, a bor isteni, az ételek finomak, a helyiek pedig azt csinálják, amit mindig: vagy a turistákat szolgálják ki, vagy pedig derűs egykedvűséggel figyelik azokat a városka teraszain, vagy éppen a főtérre néző árkádok alatt, esetleg egyszerűen az utca szélén üldögélve.. A környező, tipikus toszkán dimbek-dombok pedig továbbra is káprázatosak. Nekünk pedig arra is volt időnk, hogy a – már ferdén sütő, különleges színű természetes fényt produkáló – késő délutáni napsütésben csináljunk egy fotó-sorozatot az Anity.hu-ra..

 

Most látom, hogy még csak az utazás elején tartunk – már ami a beszámolót illeti -, ez a bejegyzés mégis elérte a szerintem még emészthető hosszúságot. Így aztán nincs más hátra, mint hogy arra biztassak mindenkit hogy a izgatottan várja, majd pedig érdeklődéssel olvassa a nemsokára megjelenő következő fejezetet! Toscana még rengeteg megmutatni-elmesélnivalót tartogat!

Péter