Toscana lenyűgöző, megunhatatlan. A 2016 nyarán, egy nagyon jókedvű társasággal ott eltöltött 2 hétről szóló képes élménybeszámolóm első fejezetét nemrég adtam közre, érdemes azt is elolvasni (ha még nem nem történt volna meg..). Most az utazás egy újabb részletének élményeit igyekszem megosztani, persze ezúttal is sűrűn megtűzdelve az ott készült – középkori – képekkel.

Volterra AD13978 Festival - Corteo del Boia, a hóhérok felvonulása

Volterra AD 1398 Festival – Corteo del Boia, a hóhérok felvonulása

Nagy valószínűséggel ez alkalommal sem fog beleférni az utazás hátralévő (még másfél heti képek és történetek vannak hátra) részének minden említésre momentuma egy bejegyzésbe, úgyhogy a folytatás várható! Ma egy jó adag középkorral találkozhat minden olvasó, de persze az időutazás csak képletes, ezek ez emlékek is 2016 nyarához kötődnek! Az, hogy engem nagyon megfognak Olaszhonban a réges-régi időket megidéző, egy-egy városka vagy település teljes népességét megmozgató fesztiválok nem titok, erről már tavaly is írtam, de persze Piku sem mentesül a hasonlóan színes események hatása alól Európa különböző tájain járva, erről pedig itt láthattok élménybeszámolót és persze remek képeket.

Van valami egészen megindító abban, ahogy egy-egy település apraja-nagyja félredobja mindennapi életét és egy napra teljes egészében átlényegül. Régi korok ruháját ölti magára, régi korok ételeit-italait árulja korhű standokon (sokszor a kort megidéző nevű pénzért, ami persze ugyanúgy Euró, mint máskor, csak aznap másképp hívják). Középkori zenék szólnak, középkori szokások, mutatványok, felvonulások és mesterségek elevenednek fel, zseniális. És ami még jobb, hogy erre a napra a személyiségek, a társadalmi osztályok is megváltoznak: a fogorvosból könnyen lehet vásári mutatványos, a máskor oly komoly ügyvéd úr éppen hóhért alakít, a hentesből fogadós lesz és Így tovább. Közben töretlen a jókedv, szemmel láthatóan élvezik minden percét a dolognak, ami ettől válik igazán látványossá és hitelessé, és ezért szalad össze a környező falvak és városok, de egész Európa vagy akár a távolabbi világ népsége is, hogy megnézze, része legyen.

Nyári utazgatásunk alatt több alkalommal is volt szerencsénk belecsöppenni ilyen fesztiválokba (persze a gondos tervezés ezen sokat segített). Próbáltunk úgy mozogni, hogy egy-egy amúgy is megnézendő városba akkor látogassunk, amikor ott éppen valamilyen esemény zajlik (legyen az középkori fesztivál, vagy öszvérhajtó verseny, esetleg táncmulatság, fáklyás felvonulás, ilyesmi. Szerencsére ez nem igazán szűkítette a lehetőségeinket, Toscana elképesztően gazdag ilyen jellegű rendezvényekben, tavasztól őszig gyakorlatilag minden hétvégén van valahol valamilyen mulatság, fesztivál, vásár, sok esetben egy hétvégén több helyen is! Egy ilyen hétvégébe sikerült nekünk is “beleesni”, sőt, egy napon tudtunk meglátogatni két múltidéző eseményt is.

 

Volterra

Augusztus 28-án, vasárnap, egy korai reggelit követően ültünk autóba és  egy rövid 40 km-es autózás után (mondtam már hogy Toscana a reggeli, még kissé “laposabb” napsütésben egészen káprázatos látványt nyújt?) megérkeztünk Volterra-ba. A középkori óváros alatt modern parkolóház (Parcheggio La Dogana) áll a látogatók rendelkezésére, bár a fesztivál miatt ez már ezen a korai órán is majdnem tele volt. A lépcsőn felsétálva és a belépőinket megvásárolva máris a Volterra AD 1398 forgatagába csöppentünk. időutazás vette kezdetét, a városka ódon falai és épületei között valóban minden a régi időket idézte. A jelmezbe öltözött helyiek, az utcákon árult ételek és italok, a fellobogózott épületek… És persze a programok. A napi program hagyományos zenés felvonulással és zászló-reptető bemutatóval kezdődött, ahol kisebbek és nagyobbak egyedül vagy párban, aztán csoportosan mutatták be boszorkányos ügyességet kívánó mutatványaikat, amikor a zászlókat több emeletnyi magasságba hajították fel és azt maguknak vagy másoknak kellett elkapniuk. Toscana számos pontján vannak ilyen parádék, de a volterra-i ezek közül a legnagyobb, legjelentősebb. És káprázatos. Később a közeli kastélyparkban mindenféle középkori látványosságot meg lehetett nézni, kezdve az íjász-versenytől a porchetta-sütésig, lépten-nyomon középkori szolgákba vagy urakba és úrhölgyekbe botlott a látogató, volt kardvívás és faló-lovaglás a kicsiknek (ahol a faló egy ügyes szerkezet segítségével pisilni is tudott a gyerkőcök legnagyobb derültségére), de a vállalkozó kedvűek akár a számszeríjjal történő lövészetet is kipróbálhatták. Az óváros utcáin mindenhol árusok, csepűrágók és egyéb mutatványosok szórakoztatták a nagyérdeműt.. Felejthetetlen, izgalmas, látványos, emlékezetes. Mindenkinek ajánlom!

Volterra AD 1398 Festival - Musici erranti, a muzsikusok felvonulása

Kép 1 / 9

Volterra AD 1398 Festival - Musici erranti, a muzsikusok felvonulása

Montepulciano

Nagyon szívesen maradtunk volna hosszasan, én személy szerint az esti mulatságra, fáklyás felvonulásra is kiváncsi lettem volna, meg persze a város esti-éjszakai képe is izgatta volna a fotós fantáziámat (tavaly San Gimignano gyönyörű éjszakai fotókkal “ajándékozott meg”), de várt minket a következő középkori látványosság. Odafele menet láttunk egy gyönyörű, de bezárt kaput, ami mellett nem volt kerítés, így az évek során az arra járók mindig kikerülték. Mára az út a bezárt kapu MELLETT vezet el, vicces. Gyerünk tovább, irány az esemény, ami nemcsak Toscana vidékén, de egész Olaszországban “világhírű” (értsd az egész országból idesereglenek az olaszok hogy lássák). Nem mást igyekeztünk megnézni, mint a Bravio delle Botti di Montepulciano-t. Ez egy középkori hagyományokat életben tartó hordó-gurító verseny, amelynek keretében Montepulciano 8 contrada-jának (kerületének) 2 fős csapatai mérkőznek meg egymással. A feladat: egy-egy 200 literes, üres, de üresen is 80 kilós hordót kell végig gurítani a város macskaköves utcáin, a cél a Piazza Grande, ahol a Duomo is áll. A nehezítő tényező hogy a rajt a város szélén, a hegy alján van, a cél pedig a hegy tetején, így az 1800 m-es távon végig gurítani a nehéz, imbolygó hordót igencsak megterhelő feladat. A csapatok tagjai a helyiek elmondása szerint egész évben készülnek a bravio-ra, a contrada-t képviselve hordót gurítani nagy dicsőség. Persze hordójuk van bőven a helyiknek, ne felejtsük el hogy a környék borai (melyeket igazolhatóan már a VIII. századtól készítik) világhírűek! Ki ne ismerné a Vino Nobile di Montepulciano-t? És persze a versenyhez tartozik még középkori jelmezes felvonulás a városka legidősebb lakójával és a legszebb helyi lánnyal, van zászló-hajigálás, van izgatott tömeg, van kivetítő, hogy végig lehessen követni a szűk utcákban zajló verseny közvetítését, és persze mindig van egy utolsó csapat. De ők sem bánkódnak, a festa estéjén együtt boroznak mindannyian… Még valami: a rajt előtt társaságunk minden tagja tippelhetett arra, hogy melyik contrada hordója gurul először át a célvonalon. Talán mondanom sem kell, hogy az én csapatom, a piros-fekete mezt viselő Voltaia contrada csapata nyerte az idei Bravio-t (amúgy már negyedik alkalommal)!

Toscana - kapu, de minek?

Kép 1 / 6

Toscana - kapu, de minek?

 Mire a bravio véget ért bőven este 7 óra lett. Mi is összeszedtük magunkat, és miközben a nyertes csapat kerületének lakói lelkes ünneplésbe kezdtek (amibe persze az összes többi contrada lakossága örömmel becsatlakozott) elindultunk vissza San Gervasio-ba, várt minket az Al Pachino étterem ahol vacsorázni akartunk, meg persze a szállásunkon behűtött borok…

legközelebb folytatom, van még élmény és fotó bőven Toscana-ból!

Péter