Bled, ez a nagyon egyedi, nagyon látványos úticél Szlovéniában valószínűleg mindenkinek ismerős, és vagy rajta van a bakancslistáján, vagy már volt ott. Bled tényleg egy ékszerdoboz. A környező hegykoszorú a doboz maga, a zöld, hullámzó hegyek és völgyek adják a doboz zöld selyem bélését. Az ezüstös vizű tó az ékszer maga, rajta a parányi sziget pedig az ékszer dísze. Nekünk is – ahogy mondani szokták – „megvolt” Bled 2016 októberének legvégén. Viszont igyekeztünk a „dobozon” kívül is szétnézni, mert a tó környéke is varázslatos, nem beszélve arról, hogy bizonyos speciális fotózások helyszínéül is szolgálhat, erről is szó lesz hamarosan.
Budapesttől kicsivel több, mint 500 km-es távolságával (ami tempótól és megállások számától függően 5-6 óra alatt elérhető) aránylag könnyű célpont Bled. A tó, ami valóban képeslapra illő képet mutat bárhonnan is nézzük. Korosztályfüggetlen, kompakt, könnyen körülsétálható, nincsenek távolságok. Mindenhol lehet kapni a kremšnita-t, a híres bled-i krémest (amiről azt vallják, hogy a világon egyedülálló édesség, pedig szerintem nem..). A tó körül sok helyen lehet beszállni egy-egy pletna-ba (szakképzett evezős által irányított csónak), amúgy horror drágán. Olyan drága, hogy szállásadónk az Alparti Mini Hotel-ben (kutyabarát, normális árakkal dolgozó, vendégszerető, egy család tagjai által üzemeltetett szállodácska, nagyon ajánlom) óva intett tőle, azt mondta inkább béreljünk „bocit”, 2, 4 vagy 6 személyes evezős csónakot. Ő egyébként kérés nélkül, magától ajánlotta azokat az éttermeket, pizzériákat és cukrászdákat, ahol a vendég nincs kirabolva… Olyanokat, mint amilyen például a Gostilna Murka. Nagyon jól főznek, mindenféle helyi vagy környékbeli finomság szerepel az étlapon, és valóban megfizethető! Mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy mindig tele van helyiekkel..
Természetesen mi is többször körbecsavarogtuk Dömével együtt nappal és este is, csónakáztunk (Döme nélkül), sőt sikerült beleesnünk egy jelmezes, látványos Halloween buliba is fent a várban (amire goldie-nkat is sikerült Jack Sparrow-vá sminkelni, a helyiek nagy derültségére). Voltunk a pici szigeten, ettünk krémest, szóval „kipipáltuk” a kötelezőket. Az odalátogatók túlnyomó többsége ezekkel nagyjából be is éri, pedig a környékben sokkal, de sokkal több van! Néhányan még elkirándulnak a Vintgar szurdokba, ami annyira tele van az egymás sarkára taposó turistákkal még novemberben is, hogy az már az élvezhetetlenség határát súrolja. Még kevesebben az Iglica vízesést is megnézik. De itt is igaz, hogy a legjobb egyszerűen elveszni a környező hegyek-dombok-fennsíkok világában, betévedni a mese-falvakba, begyalogolni az erdőkbe-ligetekbe. Van erre egy remek angol kifejezés: off the beaten path. Tapasztalatból mondom ezt, egész elképesztő helyekre sikerült eljutnunk úgy, hogy elindultunk az orrunk után. Sőt, még néhány jól sikerült sorozatot is sikerült fotóznunk az anity.hu számára, amiből egyet megnézhettek itt (nem mellesleg egy 3000(!) dolláros Je Sui Belle ruha épségét kockáztatva).
Egy szó, min száz: szakítsatok a megszokással, tegyétek félre az útikönyveket és hagyjátok, hogy az ösztöneitek vezessenek benneteket a környéken a leírt „szaktanácsok” helyett, nem fogtok csalódni! Kedvcsinálónak, vagy a fenitek igazolásaként pedig itt van néhány kép. Jó szórakozást és kellemes csatangolást!
Péter
