Krk szigetről mindenki hallott már, a Horvátországba (rendszeresen) utazók jelentős része már járt is ott valószínűleg. Évi 2500 napsütéses órájával méltán érdemelte ki az “ott mindig jó idő van” jelzőt, pedig előfordul hogy az időjárás a csúnyábbik arcát mutatja ennek az egyébként gyönyörű mediterrán szigetnek. Mi 2016 szeptemberének egyik hétvégéjét töltöttük ott (ez alkalommal másodszor látogatva oda), és vittük magunkkal a már gyakorlott világjárónak számító golden retrieverünket, Dömét is (vízmániás kutya lévén a tengerpart neki mindig bejön).

 

Baska, Croatia - vihar előtt vagy vihar után?

Baska, Croatia – vihar előtt vagy vihar után?

Amikor kocsiba ültünk és elindultunk Baska felé még nem gondoltuk hogy hogy utunk Armageddon-on át vezet, erre az időjárási előrejelzésből sem lehetett következtetni. Mindenesetre Zágrábot elhagyva már kisebb-nagyobb záporokon autóztunk keresztül. Aztán az autópályát elhagyva az 501-es út környékén már azt lehetett látni, hogy korábban komoly felhőszakadás lehetett. A hídon át begurultunk a szigetre, elindultunk Baska irányába, ekkor már késő este volt. A hegyeken és a kis falvakon átmenve minden sík helyen hatalmas tócsákat, minden hegyről levezető úton és lejtős területen pedig az eső által lemosott homok-, föld- és kavicsdombokat láttunk. Ezek itt-ott majdnem az utat is elzárták – és persze ismét eleredt az eső. Fák, gallyak, levelek az úttesten mindenhol. Félelmetes látvány volt. Végül megérkeztünk Baska-ra, az Apartments Villa Marija-hoz (elég nehezen találtuk meg). Dömét a minket fogadó néni agyondögönyözte (állatbarát szállás!), aztán lefeküdtünk, mert ekkor már 11 óra is elmúlt.

 

Reggel verőfényes napsütésre, 25 fokra és gyönyörű kilátásra ébredtünk, ez utóbbi este a sötétben nem látszott. Gyors kávé, aztán lesétáltunk a partra, a kikötőbe és ekkor szembesültünk az előző napi vihar pusztításával. A strand homokját éppen egy tolólapos traktor próbálta rendbe tenni, a parti sétány egy része víz alatt, a campingben lábszárig érő vízben folyt a kármentés, a kikötőben darus kocsival emelgették ki egymás után az elsüllyedt halászcsónakokat.. De semmi nem szegte az emberek kedvét, a kávézók, éttermek működtek, a turisták sétáltak, sőt a vízben is láttunk fürdőzőket. Hiszen sütött a nap (bár a távolban, a hegyek fölött fekete felhők tornyosultak), meleg volt.. Sétával, evéssel-ivással, Döme úr fürdetésével gyorsan eltel a nap. Aztán éjjel újra borzalmas, 7-8 órán keresztül tartó, erős széllel és elképesztő felhőszakadással kísérve megint lecsapott Krk-re a vihar. Az apartmanunk gondosan becsukott-bezárt ajtó- és ablaknyílásain folyt be a víz, de még a falon is csorgott! Szegény Döme, aki a korának előrehaladtával egyre jobban fél az égzengéstől valahogy mindig az ölünkben kötött ki. Végül az apartman legkisebb, a külső zajoktól leginkább védett, de még mindig hangos helyiségében üldögéltünk vele órákon keresztül, és simogatással, vakargatással, sőt énekléssel próbáltuk megnyugtatni a félelemtől remegő kutyát. Hajnalban csendesedett el minden…

 

Vasárnap reggel aztán időnként borongós, időnként napsütéses idő várt ránk. Pakolás, kávé és süti a Kavarna Atlantic tengerre néző teraszán, némi SUP-olás az újra eleredő esőben, kirándulás az újra előbújó nap sugaraiban a Kastel Baska romjaihoz és a mellette, parádés helyen lévő temetőbe, megint zuhé, be a kocsiba, át Stara Baskára, útközben ebéd valamelyik faluban út közben, végül pedig hazafelé vettük az irányt.

 

Jó volt, érdekes, és az időjárás ellenére egyáltalán nem lehangoló. fotós szemmel pedig kifejezetten érdekes. Szokatlan fényviszonyok, hihetetlen színek, az unalomig ismerttől nagyon különböző arcukat mutató partok és tájak, drámai kontrasztok… Szerettük. Nézzétek meg a galériát is!

Péter