7 ALAPVETŐ LECKE EGY TAPASZTALT UTAZÓ FOTOGRÁFUSTÓL

Az évek során fotós túrák szervezésével foglalatoskodtam. Sok mindent láttam és rengeteg hihetetlen fotó elkészítésében segítettem embereknek. Az ügyfeleim gyakran kérdezik hogy kell jól csinálni az „utifotózást” – hiszen ez alaposan különbözik más fotózásoktól – úgyhogy összeállítottam egy listát azokból az alapvető tanácsokból, amelyeket mindenkinek fejben kellene tartania amikor fotóstúrára vagy tanfolyamra, kurzusra indul. Ez tehát a 7 alapvető lecke.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

  • A kiváló utifotózás nagyon sok tervezést igényel, úgyhogy szánj rá időt

  • Ha a lehetőség, amire vágysz nem adódik magától keress bármilyen, vagy még inkább kutass fel minden opciót

  • Bármilyen képet készítesz is ne ragadj le a fotó „a megfelelő” módon történő megformálásánál

  • Szokj hozzá ahhoz, hogy közel kerülj a témádhoz, lépj be a fizikai terébe

  • Ne viselkedj úgy, mint egy turista

  • Ne viselkedj úgy, mint egy hivatásos

 

A NAGYSZERŰ UTIFOTÓK GONDOS TERVEZÉST IGÉNYELNEK

Vannak kiváló fotók, melyek első ránézésre spontánnak tűnnek, de az igazság az, hogy a majdnem minden nagyszerű fotó idő befektetés és jó tervezés eredménye, nem csak egy szerencsés kattintásé.

Egy kép tervezésekor vegyünk figyelembe mindent, vizsgáljuk meg hogy a fény merről érkezik, hogy vetül a témára, hogy változik egy vagy két óra leforgása alatt. Figyeljük a látványt, lássuk meg ki jön és megy, hogy mutatnak a háttér előtt és hogy vajon ez a háttér-e az, amit akarunk. Muszáj mindezekre odafigyelni, hiszen az ördög a részletekben lakozik. Ugyanonnan jönnek az emberek és ugyanoda mennek? Vagy a mozgás ennél kaotikusabb? Időre van szükség ahhoz, hogy felismerjük az ismétlődéseket a mozgásukban. Egyidejűleg érdemes figyelni a fény „viselkedését”, meghatározott módon játszik-e a felhőtakarónak köszönhetően, olyan módon ami percről percre nagymértékben változhat?

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Sok esetben – így történt ez például amikor Kínában, a Li folyónál jártam a China Photo Tour-ommal  – előfordul hogy megtalálom a helyet, amelyet le akarok fotózni és akár egy vagy két órát is eltöltök azzal hogy figyelek és várok. Lehet, hogy a kép összejön ezalatt a két óra alatt, de lehet hogy vissza kell mennem másnap hogy megkapjam a képet úgy, ahogy én akarom.

 

LÉGY KREATÍV, A LEHETŐSÉGEK OTT TEREMNEK AHOL A LEGKEVÉSBÉ SZÁMÍTASZ RÁJUK

Néha előfordul, hogy olyan fotóval szembesülsz amit lehetetlen elkészíteni. Ha ez történik akkor elérkezett az idő arra, hogy bevessük a kreativitásunkat. Az utifotózásra különösen igaz, hogy látvány majdnem soha sem pontosan az amit akarunk. Körbe kell járnunk a helyet hogy lássuk mennyiben változik a történet a pozíciónktól függően. Meg kell látnunk milyen tárgyak vagy témák válnak hirtelen fontossá vagy tűnnek fel miközben korábban ezek nem voltak nyivánvalóak. Az is lehet, hogy ténylegesen másznunk kell hogy az adott téma fölé vagy alá kerüljünk, vagy várnunk kell – ahogy az első pontban is említettem – hogy meglássuk a fény hogy változtatja meg a kompozíciónkat.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Emlékszem egy szituációra amelyet nemrégiben éltem át az egyik Nomad Xpedition fotós túrámon Lalibela-ban, Etiópiában. Egy kőtemplomban voltam éppen, melynek összesen egy fényforrása volt – egy kintről érkező és egy adott pontra beeső keskeny fénysugár, természetesen az adott pont volt amelyet én akartam eredendően. Hosszasan kellett változtatnom a helyem megpróbálva a templom peremei körüli gyertyák igen halvány fényét felhasználni ahhoz, hogy megkapjam ettől a fénysugártól azt, amit akartam.

 

NINCS OLYAN, HOGY „A JÓ MÓDSZER” A KÍVÁNT FOTÓ ELKÉSZÍTÉSÉRE

Fotós túráim során gyakran kérdezik tőlem, hogy „most milyen zársebességet használjak?” vagy „azt hiszem kissé homályos lett, újra csináljam?”. Számít ez? A válaszom mindig ugyanaz: attól függ milyen történetet akarsz elmesélni a képpel.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Nincs olyan, hogy „a megfelelő módszer” a kívánt fotó elkészítésére. Két, azonos szituációval találkozó ember egymással homlokegyenest ellenkező módon dönthet technikáról és döntésekről. Úgyhogy ne ezt kérdezd magadtól „hogy csináljam”, hanem azt „mit is akarok csinálni”. A mozgás érzését akarjuk kelteni vagy egy álomszerű atmoszférát? Ez esetben alacsony zársebességet kell használunk. Meg akarjuk fagyasztani a pillanatot az időben? A kép a saját személyes meglátásunkból fakad. A melletted álló és ugyanazt a témát fotózó embernek egy kis életlenség hibának tűnhet, ugyanakkor a te elképzelésed számára ez a kis életlenség fogja megadni a képnek pontosan azt a légies hangulatot amit meg akarsz jeleníteni.

Ugyanezen okból ne töröld azonnal a véletlenszerű vagy „rossz” képeket. Előfordulhat hogy kis munkával az a kis elmosódottság a főszereplő körül vagy az elmosódott háttér fogja  hozzáadni a képhez pontosan azt ami a teljes kompozícióhoz szükséges volt.

 

FONTOS KAPCSOLATOT TEREMTENI AZ EMBEREKKEL

Az utifotózás természetes velejárója az emberekkel történő interakció. Ha embereket próbálsz fotózni és ezáltal az életet általában akkor a legfontosabb a képek szereplőivel történő kapcsolatba lépés. Nem tenni ezt nemcsak tiszteletlenség azokkal szemben akiket fotózni akarsz, de ráadásul nagy valószínűséggel nem is fogod megkapni amit akarsz ha nem alakítasz ki valamilyen kapcsolatot.

 

  • Mindenek előtt mosolyogj! Nem kell ennek nagy mutatványnak lennie, csak próbának. Még ha minden rosszul megy is, még ha az egyeztetett alany nem is jön el vagy ha félreértettétek egymást azzal, aki téged szállít nevess egy kicsit és mosolyogj. Oldja a szituációt és azt az érzést kelti az alanyodban hogy a probléna vagy a fotó nem is olyan hű de nagy dolog.
  • Tanulj meg néhány szót a helyi nyelven! Mutass némi erőfeszítést még akkor is, ha viccesen fog hangzani ahogy próbálkozol. Egy fotóstúrám alkalmával India déli részén megtanultam néhány szót Gujarati dialektusban, csak egy köszöntést és néhány hasznos szót mint például „Abayoo” (itt) és „seedah” (egyenesen előre). Ezek csodákat tettek abban az értelemben, hogy közelebb vitte azokhoz az emberekhez, akiket fotózni akartam.
  • 7 alapvető lecke az utifotózáshoz
  • Létesíts szemkontaktust, ha a helyi kultúra megengedi ezt. A szemkontaktus a legtöbb esetben a tisztelet jele, és amennyiben nem beszéled a nyelvet emlékezz arra, hogy a szem a lélek tükre. A szemkontaktus lehetővé teszi a másik ember számára hogy felmérjen téged és megmutatja, hogy nincs titkolnivalód. Ha csak néhány szót és kifejezést ismersz, akkor egy ilyen gesztus sokat segíthet.
  • Ne tarts még attól sem hogy megfogd egy idegen kezét. Míg a nyugati kultúrákban nem annyira megszokott a fizikai kontaktus a világ számos pontján ez igy módja a kapcsolatteremtésnek.

 

NE FÉLJ KÖZEL KERÜLNI

Ahogy az imént mondtam a szem a lélek tükre és a portré fotózásban sokszor kell közel, akár intim közelségbe is kerülni. Néha térden állva készülnek az igazán jó képek. Engem mindig nagyon zavar, amikor egy turistát látok valaki fölött állni amint éppen képet készít az alatta ülőről. Sokkal tisztelettudóbb és sokkal jobb képet eredményez ha leereszkedünk a kép alanyának szintjére. Fizikailag közelebb visz, de egy jó utifotós nem enged semmilyen kellemetlen érzést maga és a legjobb fotó közé.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Ugyancsak feledkezzünk meg a hosszú objektívekről. Ezek ugyanis csak távol tartják az embereket. Egy hosszú lencse és az ilyen fajta távolság nem fog olyan fotót kreálni ami túl sok érzelmet visz át. A fix objektívek lesznek a legjobb barátaid, arra fognak késztetni hogy megközelítsd a témát, legalább annyira figyelj oda a teljes képre és hogy rászánd a fotóra a szükséges időt.

Úgyhogy kerülj közel és nézz az emberek szemébe. Garantálom hogy a fényképezésed fejlődni fog.

 

NE VISELKEDJ ÚGY, MINT EGY TURISTA

A turisták azért csinálnak képeket mert kényelmesek. Ha igazán jó fotót akarsz csinálni kezd el rászánni az időt és járj körbe. Ha van egy hely ami kényelmes az azt jelenti hogy az ebből a pozícióból készített fotó közhelyes lesz – minden turistának lesz egy ilyen képe. Úgyhogy találd meg a legjobb fényeket és sétálj hegynek fel, amerre úgy tűnik senki sem jár. lehet, hogy a fény kevésbé lesz jó, de várj néhány percet hogy meglásd mi változik. Egy kicsivel több erőfeszítés ráfordítása biztosítja azt hogy megkapd azt a fotót, amilyen senki másnak nincs.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

És menj át a túloldalra. Emlékezz arra, hogy az utazási irodák általában a kényelem és könnyedség köré szervezik dolgaikat.

Minél távolabbra barangolsz annál valószínűbb, hogy valami eredetihez jutsz és ezáltal sokkal, sokkal jobb fotókhoz.

Igyál egy teát a helyiekkel egy helyen ahol nem látsz más turistákat.

 

NE VISELKEDJ ÚGY, MINT EGY HIVATÁSOS

Általánosságban: ne „dolgozz”. Ne erőltesd magadra hogy fotókat készíts csak mert kamera van a kezedben. Egyszerűen fényképezz akkor, amikor úgy gondolod ez a megfelelő alkalom. Koncentrálj napi egy jó fotó elkészítésére, semmi kevesebbre, semmi többre. Ha egynél több jön ki az főnyeremény, de ne ez legyen a célod. Ha ugyanis ez lenne, akkor elkezdesz sietni, vagy kényszeríteni magad és ennek eredményeképp a fényképezésed sínyli meg. Úgyhogy szánj rá időt és csak nyugalom.

7 alapvető lecke az utifotózáshoz

Időről időre előfordul hogy a tanfolyamaimon kapok egy-egy profi fotóst aki küzd azzal hogy eladható fotókat készítsen. Ha tehát beragadtál az remek lehetőség hogy emlékeztesd magad nem kell produkálnod, produkálnod, produkálnod, illetve arra is hogy visszaemlékezz mi hozott eredetileg a fotográfiához. Csináld meg a képeket amiket akarsz, ne aggódj csak azért mert ezeket a képek a kollégáidnak nem feltétlenül tetszenek vagy mert azt gondolod nem eladhatóak.

Folyamatosan új, izgalmas uticélokat keresek. Ha szeretnél többet megtudni a China Photo Tour-omról vagy szeretnél velem jönni más egzotikus célállomásokra akkor nézz rá a tanfolyamaimra a www.nomadphotoexpeditions.com-on.

A szerzőről

Harry Fisch utifotósként több, mint 40 országot dokumentált végig melyeken átutazott. Egzotikus uticélokra irányuló fotós túrák vezetője cégével, a Nomad Photo Expeditions-zel. Személyes munkájának részeként Harry egy fotográfiai projekt kidolgozásán tevékenykedik amely a Nepál téglagyáraiban folyó munkához kötődik, valamint az észak-etiópiai templomokban zajló spirituális aktivitáshoz.

A soron következő tanfolyamai Indiában zajlanak majd a Kumbla Mela-val és a China Tribes Photo Tour-ral, néhány napon keresztül pedig gullin-i kormorán halászokkal.

A 2012-es World National Geographic Photo Contest nyertese, később diszkvalifikálták. Munkájával számos díjat nyert: a 2014-es Grand Prix de la Découverte-en (Franciaország) 2 Zsűri különdíj, a 2012-es Sony World Photo Award-on döntős és kiválasztott a Felfedezések szekcióban 2010-ben a Photoespana versenyen – mely nagy valószínűséggel a legnagyobb presztízsű fotográfiai esemény Spanyolországban.

Személyes munkái közül néhány megtekinthető itt:  https://harry-fisch-pgu1.squarespace.com/ és itt: http://cargocollective.com/HarryFisch.

SZAVAK ÉS KÉPEK – A HARMADIK HATÁS

KÉPEK ÉS SZAVAK

KÉPEK ÉS SZAVAK

A mai témánkat nehéz lefotózni, hiszen a szavakról szól. Valójában maguk a szavak a téma, amelyeket a képeidhez biggyesztesz.

Bármilyen szöveg ami a képeidet kíséri meg fogja változtatni a néző reakcióját amit kép váltott ki. Például az „Alig várom hogy találkozzunk szombaton a pikniken” egy, a családodról készült kép mellett egész más reakciót vált ki, mint az, hogy „Bob és én úgy döntöttünk elválunk”.

Ennek a szélsőséges és képtelen példának a lényege az, hogy a szavak megváltoztatják a képet. Van egy harmadik hatás, ami akkor jelentkezik, amikor úgy határozol hogy mondasz is valamit mikor bemutatsz egy képet. Ez egy olyan hatás, amit nem érhetsz el csak a szöveggel vagy csak a képpel. E harmadik hatás szépsége az, hogy a képeid megerősítésére használhatod.

 

Bárcsak én alkottam volna meg a „harmadik hatás” kifejezést, de nem én tettem. Wilson Hicks, a Life Magazine kitűnő képszerkesztője írt erről a könyvében, a Words and Pictures-ben. Úgy érezte, hogy a szavak és képek együtt alkották meg az építőelemeit annak, amit ma fotózsurnalizmusnak hívunk. Ha valaha is tűnődtél a szavak képekkel történő együttműködésének erejéről, akkor vedd elő a National Geographic bármelyik számát és olvasd el a képaláírásokat. Vannak emberek a National Geographic-nél, akik semmi mást nem csinálnak csak képaláírásokat írnak.

A legfőbb bűn amit bármilyen képaláírás írója elkövethet – és én azt a néhány szót hívom képaláírásnak amit anyukádnak küldesz a parton játszó gyerekeidről készült képpel – az, hogy elmondja a nézőnek azt, amit a képen amúgy is lát. Hadd tegyék a fotók azt, amiben a legjobbak – hadd mutassanak az embereknek dolgokat. Utána tegyük biztossá, hogy a szavak még egyet üssenek. Ha nem teszik, elszalasztottunk egy lehetőséget. És ez esetben nem számít, hogy egy nagy magazin vezető képaláírója vagy-e vagy valaki, aki éppen arról dönt mit írjon a karácsonyi üdvözlőlapjára.

Ne mondd el az embereknek azt, amit úgyis látnak. "Az uncsitesók úszni mentek Greg bácsival"-t mindig vinni fogja a "Alex félt a víztől, de Greg bácsi kedvessége és humora úszásra késztette az unokatestvéreivel együtt"

Ne mondd el az embereknek azt, amit úgyis látnak. “Az uncsitesók úszni mentek Greg bácsival”-t mindig vinni fogja a “Alex félt a víztől, de Greg bácsi kedvessége és humora úszásra késztette az unokatestvéreivel együtt”

Használjuk egy kicsit a gyerekek-a-parton példát. Mondjuk, hogy a képen két kisgyerek úszik. Íme néhány nagyon különböző képaláírás:

  • Képaláírás 1: A kis Luke és Emily úszik

Bocsi. Ezt már tudtuk. Ez az, amiért elsősorban elküldted a képet. Látjuk hogy Luke és Emily úsznak.

  • Képaláírás 2: A vakáció első napján még gyakorlatilag be kellett dobnunk a kölyköket a vízbe. Az utolsó napon aztán alig tudtuk kiszedni őket.

Most viszont adtál valamit, amibe a néző képzelőereje bekapcsolódhat. Gyerekek, akik nem akarnak bemenni a vízbe vagy nem akarnak kijönni onnan általában nem túl jó fotó-témák, de a szavak egy másik képet alkotnak a tudatban; ez a remek szókép. Ötletet kapunk hogy mi történt és az emberek mit gondoltak róla. Úgyhogy tegyél meg mindent annak érdekében, hogy ne a nyilvánvalót állítsd ki a képedről.

Még egy mód egy amúgy csodálatos fotó hatásának lerombolására a képen szereplő személy nevének elírása. Ha bármikor készítesz egy képet a templomod vagy iskolád számára és ez a kép egy egyszerű csoportkép, legyél biztos abban, hogy balról jobbra, hátsó sor, első sor, minden szereplőről tudod kicsoda és hogy mindenki nevét helyesen lett leírva. Nehéz kenyér, de nagyon fontos a pontosság.

Egy 1 000 000 másodperces záridejű fotó, az égbolt egy darabja mit eltakarhatsz egy érmével és egy szoba, ami tele van tudósokkal akik az Istent fotózzák. A szavak képeket festenek, amit a fotó nem tud. Valahogy mégis sikerül. Az örökkévalóságnak ez a képe "a valah készített legjobb fotó"-ként lett aposztorofálva

Egy 1 000 000 másodperces záridejű fotó, az égbolt egy darabja mit eltakarhatsz egy érmével és egy szoba, ami tele van tudósokkal akik az Istent fotózzák. A szavak képeket festenek, amit a fotó nem tud. Valahogy mégis sikerül. Az örökkévalóságnak ez a képe “a valaha készített legjobb fotó”-ként lett aposztorofálva

A mai napig élénken él bennem a csalódottság egy gyerekkori képem rossz kísérőszövege kapcsán. Éppen vízzel töltött lufi csatában voltunk a Phil Rooning-gal amikor megállt mellettünk egy autó és az abból kiszálló férfi a nyakában fényképezőgéppel odajött hozzánk. Csinált egy csomó képet arról, ahogy egy vödör víz zúdul a fejemre. Felírta a nevünket és másnap a kép megjelent a helyi újságunk címlapján.

Nagyon jó kis kép volt egy dolgot kivéve. A név el volt írva. A kép Nick-ről készült de az aláírásban Phil szerepelt és ez megfosztotta a vidámságtól az egész dolgot. Még most is rosszul érzem magam miatta.

A mondanivalóm lényege ez: Minden körülmények között vedd komolyan a képeidet ÉS a szavaidat. Mindent megváltoztathatnak. Ők alkotják a harmadik hatást.

 

Ez a cikk az Imaging Resource-on jelent meg 2015. március 26-án. A szerző Nick Kelsh, egy kivételes tehetségű oktató és világszínvonalú forográfus, a How To Photograph Your Life alapítója, amely kiváló forrása a megfizethető fotós tanfolyamoknak és tippeknek. Nick tanfolyamait mindenki elvégezheti egyedül a szabadidejében vagy tanfolyamtársaival együtt Nick visszajelzéseivel. Ha tetszik ez a cikk és szeretnéd fejleszteni a fotós tudásodat (és persze beszélsz angolul) akkor látogass el a How To Photograph Your Life-ra és iratkozz fel valamelyik tanfolyamra.

Péter

HOGY LÁTJÁK A FOTÓSOK MÁSKÉPP A VILÁGOT?

HOGY LÁTJÁK A FOTÓSOK MÁSKÉPP A VILÁGOT?

Gondolkoztál már azon hogy a fotózás miképpen befolyásol téged? Nem a dolog üzleti, hanem a személyes oldalára gondolok. Valami arra inspirált minket életünk egy bizonyos pontján hogy kamerát ragadjunk. Amikor először használtad már tudtad hogy van szemed, szenvedélyed a fotózásra? A vágy, hogy az objektív mögé kerülj az első fotóid egyikének láttán jelentkezett vagy folyamatosan alakult ki az idők folyamán?

A fotográfusok másképp látják a világot. Utazások során mi meglátjuk azokat az „állítsd meg az autót” pillanatokat, amik népesség 99,999%-ának a figyelmét sosem ragadnák meg. Természeti séták során állóhelyzetből vízszintesen fekvőbe megyünk át. Repülőtereken, épületekben székeket, ismétlődő mintákat és vonalakat veszünk észre. „Szó szerint” látunk és elvontan. Karaktert látunk az emberek arcában, érzelmet a vadvilágban, gyönyörű bokeh-t, színt, amely túlhaladja a színskálát. Látunk színesben és fekete-fehérben. A fotográfia egy bizonyos módja a pillanat megfigyelésének, a befogadásának és (hála a digitalizmusnak és a fényképek restaurálásának) örökre történő megőrzésének.

„A képek készítése az élet ízlelgetése, minden századmásodpercben – Marc Ribaud”

A fotózás munka. Magába foglal türelmet, friss látásmódot és szorgalmat hogy lendületesen megcsináljuk a képet és eljussunk vele az utómunkáig. Az, ami megérint minket abban a bizonyos pillanatban, ami felkeveri a szenvedélyt bennünk… Ez az, ami megmutatkozik a végeredményen nemcsak számunkra, hanem a néző számára is.

BOLDOGSÁG

A játszadozó gyerekek látványa visszarepít minket az időben oda, amikor az iskolaudvaron vagy a játszótéren játszottunk a pajtásainkkal élvezve a verőfényes, tavaszi napot.

 

A FÜGGŐSÉG TÁPLÁLÁSA

Egy fotós a szépséget az ételben, mint fotó-tárgyban látja (és desszertként). Ennek a sajttortának a látványa gyors látogatásra sarkallt a spájzba hogy megtaláljam a Nutellát.

Photo by Dustin Gaffke

Photo by Dustin Gaffke

 

 

EGYEDÜLLÉT

Van olyan, hogy más fotósokkal együtt utazunk. Máskor ez egyszemélyes meló. A magányos pillanatok, különösen a természetben számos különböző módon fejeződik ki. Egy egyszemélyes kajak siklik békésen keresztül az ég tükröződésén egy hatalmas, csendes tavon.

 

„BÁRCSAK TEHETNÉK VALAMIT”

A National Geographic és más, nemzetközi és érdeklődés-specifikus sajtótermékek felnyitotta a szemünket a gyönyörűségre, a különbözőségre, a küzdelmekre a föld körül. Cikkek és képek, amiket már régen láttunk még mindig rezonálnak bennünk.

Vannak helyzetek, melyek megérintenek minket és arra ösztönöznek hogy adakozzunk, adjunk időt, pénzt, ruhát és állatgondozáshoz szükséges dolgokat, hogy oktassunk és hogy segítsünk.

Photo by Transformer18

Photo by Transformer18

 

FELFEDEZÉS

Csak annyit kell, hogy tegyél hogy „ráguglizol” egy úticélra vagy egy érdekes területre és képek tömege fog megjelenni. Az „útifotózás” (travel phorography) néhány kilométertől sok ezer kilométerig terjedő távolságokat ível át azért, hogy megossza a látványosságokat a te egyedi látásmódodon, ahogy mások még nem látták, vagy nem vették észre. Érdemes elolvasni (angolul beszélő olvasóink fogják igazán értékelni) ezt a postot: How to Be a Tourist in Your Own City and Capture Remarkable Photos

Photo by Moyan Brenn

Photo by Moyan Brenn

Az útifotózás nem mindig a helyszínről szól. Inkább arról szólhat hogy mi történik, amikor lerúgjuk a cipőnket és lazítunk egy kicsit.

 

GONDOLKODÁS

A fotók pillanatnyi megállást adhatnak nekünk. Időt arra, hogy élvezzük a pillanatot, az emléket, az érzést amit keltett bennünk. Gondolkodni jó. A fotográfusok arra késztetik a fotóik tárgyát (és ebben az esetben szavakat a papíron) hogy rezonáljanak a nézővel.

Photo by Jason Little

Photo by Jason Little

 

ÉSZREVENNI A RÉSZLETEKET

Engem, mint madár- és természetfotóst izgatottá tesz a korán kelés és a világ ébredésének látványa. A madarak, tájak, az állatvilág lenyűgöző témák a maguk teljességében. Az egyes teremtmények ugyancsak hihetetlenek. Meglátjuk a kis dolgokat és megmutatjuk a szépségüket másoknak.

A pelikán egy nagy, majdnem prehisztorikus kinézetű madár. A hatalmas szárnyaikról, masszívan hosszú csőrükről és különös, vitorlázó repülésükről ismertek. Ugyanakkor annyi részlet lakozik az arcukon, a szemükben. Úgy gondolok rájuk, mint „bölcs, érdekes öreg emberek a tengerről”.

A tollazatuk, mely összetett és gazdag egy majdnem monokróm sémában gyönyörű absztrakttá teszi azt.

 

BOLDOG BUBORÉK

A fotók fertőző energiát terjesztenek. A sport- és más csoportok megfigyelése és fotózása kihívásokkal és jutalmakkal is jár. Hogy megnyerte-e a versenyt vagy sem, számít? A mosolya, a kifejezése „győztes”-t kiált és „jó itt lenni”-t mindenestől, úgy ahogy van.

Photo by Micadew

Photo by Micadew

Inspiráló, fotográfusoktól származó  fotográfiai idézetek tömkelegéért a Good Reads internetes oldalon található egy link „400 fotográfiai idézet” címmel.

A kritikus, létfontosságú elemek, mint a fény, a kompozíció, a tárgy, az utómunka rendkívül fontosak minden fotóban. Az érzelem, amit a fotográfus érez és közvetít a kép által nagyon jelentős tényező egy jó és egy kiemelkedő fotó között.

Ha a legjobb fotóidra gondolsz mi különbözteti meg őket a többitől amit készítettél?

Photo by Mohamed Muha

Photo by Mohamed Muha

Fontos tehát, hogy nyitva tartsuk objektívjeinket és engedjük, hogy a kezdeti szenvedély velünk maradjon, így tartva frissnek és újnak látásmódunkat!

Sikerült gondolatokat ébresztenünk benned? Mi az, ami téged megmozgat, ami arra késztet hogy elkattintsd a géped és utána megmutasd másoknak is az elkészült képet? Írd meg mi az, amire te ‘rezonálsz”?

Ez a cikk (angol nyelven) eredetileg a Light Stalking-on jelent meg nemrégiben. Szerzője Sheen Watkins, aki madár-, természet- és vadvilág-fotós. Réges régóta “madarazik” és rajongója a természetnek. Fotós munkásságát a Facebook-on és weboldalán lehet nyomon követni, de birtokol egy utazással és fotózással foglalkozó blog-ot is.

Péter

KLISÉK A FOTOGRÁFIÁBAN – NE TEDD!

Tudáskút

Tudáskút

ELŐSZÓ

A PhotoTrip ezen rovatát annak szenteljük, hogy tudásbázisként szolgáljon. Érdekességek, információk, tippek, trükkök, tanácsok, leírások és útmutatók. Mindezek természetesen a PhotoTrip mindenen átívelő alap mondanivalói, az utazás, a fotózás, az élmények és azok megosztásának égisze alatt. Természetesen nem, vagy nem csak a saját „okosságainkat” szeretnénk megosztani, sőt! Szerencsére számtalan hasznos, informatív, nagytudású oldal lelhető fel az interneten, amelyek anyagából időről időre meríteni fogunk.

 

Természetesen nem szeretnénk más tollával ékeskedni, minden alkalommal feltüntetjük majd az eredeti anyag forrását, szerzőjét is. Azon vagyunk, hogy kétirányú együttműködéseket alakítsunk ki jó néhány, a fotózással, utazással foglalkozó bloggal, internetes oldallal, fórummal és egyéb online felülettel annak érdekében, hogy mindig friss, érdekes, izgalmas témákkal, cikkekkel és egyéb tartalmakkal rukkolhassunk elő. Ebben természetesen a ti segítségeteket is várjuk! Írjátok meg nekünk, amennyiben ismertek, olvastok olyan (angol nyelvű) internetes oldalt, amelynek tartalma joggal számíthat a PhotoTrip olvasóinak érdeklődésére, és mi megvizsgáljuk ezen oldalak tartalmának közreadási lehetőségeit. 

Ez tehát az első ilyen cikk, ezúttal a fotózás a téma. Ráadásul – csak hogy rögtön legyen benne egy kis csavar – nem arról szólunk, hogy mit csináljunk, hanem arról, hogy mit ne. A cikk a picturecorrect.com-on jelent meg eredetileg, a cikk szerzője Peter Timko, aki a Proud Photography nevű online fotósiskolának ír.

 

KLISÉK A FOTOGRÁFIÁBAN

A fotózásnak, fényképezésnek ugyanúgy vannak divatos irányzatai, mint bármilyen más kreatív „iparágnak”. Egy vállalkozó szellem eljátszadozik valamivel, majd előjön egy új látványvilággal, kinézettel amely aztán tovaterjed és hamarosan a világot elárasztják a másolat (értsd: nagyon hasonló megjelenésű) fotók. Ezen technikák némelyike az újdonság varázsának halványulása után is hosszasan kitart és majdhogynem vizuális klisék lesznek belőlük.

Van, amikor ez rendben is van. Jó tisztában lenni a „túlcsinált” fotográfiai trendekkel – akár ki is próbálni azt néhány saját képen hogy lássuk nekünk mennyire jön be a dolog. De legyünk nagyon elővigyázatosak, ne engedjük hogy ezek a klisék állandó ismérvei legyenek a portfóliónknak. Ha valaki ki akar tűnni a fotográfusok közül, akkor annak saját egyedi stílust kell kifejlesztenie. 

Íme néhány kipróbálnivaló példa, de mindenki legyen óvatos a portfóliójába történő beillesztésüknél.

 

COLOR ISOLATION – EGY SZÍN ELKÜLÖNÍTÉSE

Annyit tesz, hogy a fotó egy elemét színesben hagyjuk miközben minden mást fekete-fehérre változtatunk. Ez egy „post-processing” (utómunka) eljárás amely bizonyos esetekben működik, ugyanakkor vezeti a „túlcsinálós” vizuális trükkök listáját. Ehelyett érdemes kipróbálni ennek az eljárásnak egy kevésbé klisé-szerű változatát.

Obejktum elkülönítése

Obejktum elkülönítése

 

Különítsünk el a kép egyik objektuma helyett egy színt! Dolgozzunk ki egy képet, amelyen a zöldek vibrálóak maradnak miközben minden más fekete-fehér. Sokkal nehezebb megcsinálni de nagyon érdekes eredményeket hozhat.

 

THE DUTCH ANGLE – A HOLLAND SZÖG

Más néven Batman Angle (Batman Szög) vagy Dutch Tilt (Holland Döntés). Akkor beszélünk erről, amikor a portré és a tájkép tájolás között tartjuk a gépünket annak érdekében hogy a tárgy minél nagyobb része férjen a képre. Néha működik ez is, amikor a nézők vizuális érzékelését akarjuk „megpörgetni”, ám legtöbbször általános kényelmetlen érzést kelt amely végül is kedvezőtlen.

A holland szög

A holland szög

Cseréljünk inkább objektívet, változtassuk meg a látószögünket mielőtt ezt a technikát alkalmazzuk, amelyet egyébként széleskörűen alkalmaztak a régi Batman TV-sorozatban (innen származik a neve). Régimódi, agyonhasznált és általában vannak ennél jobb opcióik.

 

RIKÍTÓ VÍZJELEK

A hiúság csúcsa egy kis egészséges paranoiával kombinálva. A metaadatok, digitális vízjelek és olyan keresőmotorok korában, mint amilyen a TinEye, a képek interneten történő használatának nyomon követése nem is olyan bonyolult.

Rikító vízjel

Rikító vízjel

Nem kell a képeidet irdatlan vízjelekkel eltakarnod annak érdekében hogy a neved megjelenítsd. Lecsökkenti a kép értékét, bizonytalannak és faragatlannak mutat téged, a kép készítőjét.

 

OVERSATURATED HDR – TÚLTELÍTETT HDR

Az úgynevezett High Dynamic Range (HDR, magas dinamikatartományú) fotográfia érdekes eljárás. De időnként előfordul, hogy a képek túltelítetté (over-saturated) válnak . Ez is egyike azoknak a technikáknak, amelyeket halálra használtak. Igen, teljes mértékben érdemes megtanulni hogy készül. Nagyon jó tanulmány arra, hogy kell a kontrasztot és a színmélységet kezelni, de ne hagyatkozzunk erre a módszerre, mint egyedüli jótevőre.

Túltelített HDR

Túltelített HDR

Ha rajongójává akarsz válni mindennek, ami összefügg a színekkel, akkor légy testszín-rajongó! Hogy egy portré természetesnek látszódjon semmi sem múlja felül a jó minőségű, természetes bőrszínek fontosságát.

 

HEAVY VIGNETTING – TÚLZOTT VIGNETTÁLÁS

Semmi sem kiált amatőr munkát jobban, mint a túlzott vignettállás függetlenül attól, hogy valódi „termék”-e vagy az utómunka során került előállításra (ami még nagyobb bűn). Vágd a képet szűkebbre vagy vásárolj egy keretet inkább.

 

Túlzott vignettállás

Túlzott vignettállás

Egy jó fotográfiának nincs szüksége efféle trükkökre ahhoz, hogy az emberek figyelmét a tárgyra irányítsa.

 

WRITING ON THE PICTURES – FELIRATOK A KÉPEKEN

Egy újabb minőségromboló amatőr módszer, ami nem csak hogy keveset ad hozzá a képhez, ráadásul elrabolja a nézők azon képességét, hogy a maguk számára értelmezzék a képet. A helyett, hogy a nézőt gondolkodásra bátorítani inkább megmondja nekik mit gondoljanak.

Képfelirat a képen

Képfelirat a képen

A minőségi fotó megáll a saját lábán és nincs szüksége segítségre ahhoz, hogy érzelmet csikarjon ki a nézőből. Kerüljük a kísértést arra, hogy megragadjuk az orrukat és odahúzzuk őket, ahova mi szeretnénk.

 

Ha van olyan módszer, ami szerintetek is klisévé vált, pláne ha “túlhasználják” azt, írjátok meg nekünk éppúgy, mint hogy mit szóltok a fentiekhez. Van bennük igazság, esetleg nem értetek egyet a cikk egyik-másik gondolatával? Osszátok meg velünk a véleményeteket!

Péter